1%

Hol van az a régi komp?

Terestyéni Tamás: KOMPORSZÁG

Szerző: Terestyéni Tamás

Szöveggondozó: Rátkay Ildikó

Gondolat Kiadó

Budapest, 2011.

ISBN 978 963693 334 0

A könyv ára 2950 Ft.

Köszönet a Gondolat Kiadónak, hogy a könyvet véleményezésre megküldte.

Ajánljuk a könyvet: politikusoknak, tanároknak, egyetemistáknak és minden érdeklődőnek, kik érteni akarják a társadalom működését. Hosszú ideje, hogy gyötrődöm azon, hogy Terestyéni Tamás könyve választ adott-e nekem arra, hogy miért is vagyunk Kompország, hogy meg tudott-e valamit is oldani, abból a kérdéskörből, ami Magyarország helyzetét feltárná. No és nem is beszélek arról, hogy vajon ez a kompország az Ady-féle Kompország, vagy csak komproncs? Nagy kérdés ez, hiszen Ady 1905-ben Trianon előtt írta a KORVIN-KÓDEX-et, Terestyéni Trianon után majdnem 100 évvel A KÖNYVET, s közben volt egy kommunista diktatúra, amitől Ady is félt. Abban a diktatúrában Ady is áldozat lett volna. Mindenekelőtt álljon itt Ady szövegének egy része, gondolatébresztőnek, MERT NEM BIZTOS, HOGY MOST FRISSEN OLVASTÁK-E A MAI MAGYAROK..

Ady Endre -Ismeretlen Korvin-kódex margójára (részlet) Sírás és panaszkodás "Hozzád száll a mi nagy panaszunk, néhai való királyunk, Korvin, most amikor a magyar fórumon, Pusztaszeren, új nagy kötést csinálnak a magyarok. Hajh, vajon újat-e? Serlegetekbe még nem ömlött felvágott ereitek nedve, még nem kész a lakoma. Nem hallgatnátok-e meg még a lakoma előtt az igriceket? A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre. Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át- és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis. Vívjátok a dühös szerelemi harcot Áron nyughatatlan népével: ebben a gyilkos ölelkezésben bíztunk eddig, a semita élesztőben, a zsidó segítségben. Elmúlt ez is, ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is. Néha úgy képzeljük, ebben van a ti életetek, véreink, magyarok. Hogy megálltok, s kemény koponyátokat előreszegzitek, nem csalóka, tarka ideálok befogadására, de - döfésre. Hiszen álljatok meg, mradjatok meg, tartsátok meg koponyáitok kerekségét és keménységét, éljetek a magyar glóbusz nagyszerűen ostoba hitében. De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk, és minket elbolondítottatok Meséljük el: Európa ámulására ezelőtt valami negyven és pár évvel újra fölbukkantatok, én véreim. Nem akartátok, hogy Európa állattenyésztő legyen miattatok: mert teste közepében benneteket tenyészt. Már akkor Petőfitek is volt, valami csodálatos kultúrcsiklandozás borzongó kéjére emlékeztetek. Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. Miért hazudták, hogy a komp - híd -, ó, Potyomkin, te kenetes kezű szent ember, te csak Katalin cárnőt csaltad meg. Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva embermatériájából már kicsillant egy sereg differnciálódásra érett és alkalmas molekula. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre. Közben zuhanások történtek, a Grünwald Bélák és a Péterfy Jenők menekültek, mihelyst tisztán láttak. Ki tudja, hányan és kik voltak ők, ki tudja, hányan jártak még rosszabbul, a többsége a szerencsétlen kiváltaknak csak vergődött. A nagy Humbugot meg nem ismerte, a nagy valóságba bele nem borzadt. Bulgária nem csinál Ripeket a fiaiból, nem hiteti el velük, hogy ő kultúrállam. A ploiesti-i oláh az ő nagy lángú fiát elküldi szépen franciának, a szerb iskola nem tanítja, hogy a szerb géniusz ormain jár a kultúrának. Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők. Tízezer ember előreszaladt, európivá vált idegenben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előtte fut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek. Ime, egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiangé. Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták? Nagy vagy, én népem, nagy vagy, én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt. Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar tatárság, a valóság, melyre, íme, ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket. Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok. Ki-ki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Kompország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge. És látom az új áldozatot Hadúrnak, az új Gellért-papokat. Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak el. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akinek a szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt besüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál előtt hallgass meg bennünket, Hunyadi János fia." Ez a könyv mintha azt akarná gerjeszteni bennem, hogy azért íródott, mert 2010-ben olyan váltás történt az országban, aminek már korábban be kellett volna következnie, de a szerző az új változásoknak, úgymond kormányzásnak nem igazán örül, vagy inkább úgy mondanám, hogy aggályai vannak, hiszen egy paternalista állam felé mutatnak a jelek véli talán. Dehát valóban ez a könyv legalább másfél évtizedes gyűjtőmunka eredménye, ez utóbbi gondolatok, csupán a zárófejezet kapcsán merül fel az emberben. Ez a könyv valóban azt akarja, hogy értsük a társadalom működését, s hogy a Nyugat, az másfaja társadalmi berendezkedést kiván, s alapvetően ezt a másságot mi magyarok nem értjük. Meg kellene értenünk, hogy eljussunk a túlsó partra, s ott kikössünk végre. Ez a könyv azért is íródott - gondolom - bizonyítsa Ady igazát, hogy valójában már jó ideje, de leginkább Ady óta már "fej nélküli lovasként" vágtatunk ide-oda. A könyv fejezetei arra keresik a választ, hogy általuk a szerző bemutassa, miként szerveződik, működik a Nyugat társadalma, s ezzel " hozzájáruljon a Nyugat alapintézményeivel; a demokratikus politikai berendezkedéssel, a piacgazdasággal, a versenyek, a kulturális sokféleséggel és nyitottsággal szembeni ellenérzések és fenntartások oldódásához." A 9 fejezetre tagolt könyv , amelyek lényegre törőek: KOMPORSZÁG RENDSZERVÁLTÁSA ÉS A KÖZVÉLEKEDÉS; MEGKERÜLHETETLEN ELGONDOLÁSOK AZ EMBERI TÁRSADALOM TERMÉSZETÉRŐL; A TÁRSADALOM VIZSGÁLATÁNAK NÉHÁNY ALAPFELTEVÉSE; CSELEKVÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS, VERSENY, PIAC NYELV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ MINT EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS VERSENGÉS A TÁRSADALOM FUNKCIONÁLIS TAGOLÓDÁSA; SZERVEZŐDÉSI MÓDOK A TÁRSADALMI FUNKCIÓK MEGVALÓSÍTÁSÁRA; TÁRSADALMI ALRENDSZEREK SZERVEZŐDÉSE; A TÁRSADALMI RENDSZER EGÉSZÉNEK SZERVEZŐDÉSÉBEN. A szerző rendkivüli módon törekszik arra, hogy kifejtse a Nyugat társadalmának sokféleségének érzékeltetését, hogy miért mások ők, mint mi vagyunk. Arra keresi a választ, hogy ott miként értelmeződik a demokrácia és a rend. A szerző nyelvész-szociológus, kommunikációkutató, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport főmunkatársa, egyetemi magántanár (ELTE), a Jel-Kép című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője. A szerző nem szeretné, ha munkája a kapitalizmus, a verseny, az individualizmus, a liberalizmus sokféle kritikájával szemben a nyugat egyoldalú apológiájának, esetleg más civilizációk lebecsülésének tűnne, mindazonáltal nem rejti véka alá azt a meggyőződését, hogy a nyugati típusú társadalomfejlődés, ha voltak is pusztító kisiklásai, az emberi tehetségnek, a szabadságnak és a jólétnek a történelemben korábban és másutt nem tapasztalt kibontakozását hozta magával. Most csak azt kérdem meg, hogy Ady 1905-ben írt publicisztikáját, ma hogyan kell értelmezni. Talán ahogy akarom éppen a mostani vagyis aktuális helyzetnek megfelelően vagy másként? Ez bennem azért nagy dillema, mert azért még mindig kérdés bennem, hogy ez a kompország az a Kompország? Kérdések özöne motoszkál azért bennem, azt hiszem Ady is újbol kérdezne sokmindent. Egy világos, hogy NYUGAT az más. A Nyugat a veszteséget is győzelemként ünnepli. Én láttam Párizsban, hogy a veteránok a L'arc de Triumpf íve alatt, nem csupán az igazi diadalokat, hanem a veszteségeket is emelt fővel ünneplik. Őket nem alázta meg Európa, nem tudta megalázni.

Nagyon érdemes elolvasni ezt a könyvet, de nem egyszerre. Azt hiszem fejezetenként visszatérek még, mert valóban alapkönyvnek tekintem a Nyugat és a mi Keletünk megértésében, még akkor is, ha sok kérdésre nem kapok választ, vagy úgy tűnik nem is szabad megkérdeznem, mert akkor nem vagyok NYUGATi.

Mese Orosházáról

A csodálatos körtefa

Egyetlen mesés történet a faluból lett városról, hogy a túlzott civilizáció elpusztítja a múlt értékét, a város jelképe a körtefa pusztul.

Nagy tettre szánja magát főhősünk Zengő Lajos, hisz a gyerekekkel együtt, s a várost szerető emberekkel, megmentik a pusztulástól a körtefát. Közben azt is megtudjuk, hogy a városban sok rossz is van. Egészségtelen a levegő, nagy a nyüzsgés-mozgás, tülekedés és bizony az új házak már nem szépek. Mindez arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondoloizzék, milyenné kellene tenni a 21. századi várost.

Ajánlatként olvastam

A shophunter.eu/hu írja:Számos hangulatos és tanulságos, vérbeli kisvárosi történetekkel leszünk gazdagabbak, ha oda telepszünk Károlyi Fülöp Béla kávéházi törzsasztalához. A történetek visszatérő helyszíne a szerző otthona, az alföldi Orosháza. Az elégikus, nosztalgikus hangulatú, jobbára keserédes, időnként frivolabb történetek a városi távoli és közelmúltjára is emlékeznek: megjelennek emblematikus helyszínei, az egykor Erzsébet királyné nevét viselő főutca, a lebontott Alföld szálló, Gyopárosfürdő. A boldog békeidőket idéző anekdoták mellett szarkasztikus karcolatok reagálnak a félmúlt és a jelen viszonyaira. A huszadik század első felének klasszikus novella irodalma előtt is tisztelgő történetek alkalmi mesélője a szerző időutazó jó barátja, Bódog Kázmér. A régi és az új Orosházát ábrázoló fekete-fehér képeslapokkal, fotókkal illusztrált kötet személyes hangvételű elbeszélései a klasszikus prózairodalom kedvelőinek ajánlható.
1 475 Ft
Megnézem a boltb

Orosháza monográfiája

Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 2.
Szerzők: Rózsa Zoltán - Balázs János, Erostyák Zoltán, Kovács Edina, Szemenyei Béla

Szerkesztő Kovács Edina

Kiadó: Szántó Kovács János Területi Múzeum
Megjelenés éve:2011.
ISSN: 2062 - 7726
A könyvre adott értékelő pontok száma: 9.
Köszönet a könyvért, melyet a Szántó Kovács János Területi a Múzeum ajándékozott a bemutató alkalmából.
Ahogy már korábban hírül adtuk, a múzeumi szellemi műhelyben készül a monográfia, az újszerű szemlélettel bíró várostörténelem leírása. Ismét megjelent egy füzet, amely a második a sorban, s gondolatébresztőnek szánják ezt a kötetet is. Az 52 oldalas kiadványt a szerkesztő Kovács Edina négy egységre tagolta: Gondolatébresztő, Tanulmányok (a legterjedelmesebb rész), Beharangozó (tanulmány-előzetes) és Gyereksarok (Nagy Gyula emlékév alkalmából pályázati kiírás). S ez jelzi a múzeum másik igen fontos munkáját, hogy a diákokat bevonják a kutatómunkába. A diákoknak kiírt pályázat a múzeum azon nagyértékű szándékát dicséri, mellyel hajdani híres igazgatójának Nagy Gyulának állít emléket ebben az évben, Hiszen 2011 Nagy Gyula év a múzeumban. Ejsze remélem még megérem azt is, hogy a múzeum felveszi Nagy Gyula nevét, hisz Szántó Kovács Jánoshoz nem sok köze van.

Rózsa Zoltán régész, múzeumigazgató töprengésével hangolódunk rá a könyvre, vagyis buzdít, - amiről kezdenek leszokni a globalizált világban az emberek "gondolkodjunk".
Rózsa Zoltán és Balázs János közös dolgozata: Az ősi Gádoros titkai, sokat ígérnek. Számomra a dolog akkor kezd izgalmassá válni, amikor már közelít valamilyen gondolati megközelítéssel Orosházához. Mert úgy elmereng az ember, hogy itt van Orosháza, s beszélnek a múlt feltárásáról, alaposabb megismeréséről, a városidentitás erősítéséről, s valójában nem is itt történnek ezek az ásatások. No, nem akarom, hogy valaki is túlzott következtetésbe vágna, a rejtély nyitja a pénz. Orosházán nincs pénz egy komoly ásatásra, Kaszaper, de úgy tűnik Gádoros is előteremti. Ez pont olyan, mint az a tény, hogy Orosházának nincs egy tisztességes, igényes kulturális folyóirata, niuncs rá pénz - mondják.

A

gádorosi titokra visszatérve a szerzők az egykori templom maradványaiból rekonstruálják a múltat és bizonyos vonatkozásban Orosháza múltját is. A kettő úgy kötődik össze, hogy vallják és mi elhisszük, hogy a térségi kapcsolatok már ekkor is erősen éltek, s akár egy tégla is mesélhet erről a tájról. Igen értékes gondolatok ezek, s a megközelítések módszere is igen korszerű, a levont következtetések is messzire vezethetnek, hiszen tudjuk, hogy az egykori honfoglalók, a Zombáról idetelepülők nem a mai Orosháza helyét szerették volna, hanem a Gádoroshoz közeli Királyságot, amelynek kiváló földrajzi adottságai voltak, három kistér fonódik ott össze: Békés-csanádi hát, Csongrádi és a Békési sík. Eltérő földrajzi adottságai, eltérő lehetőségeket biztosított az itt megtelepülők számára. Dehát a tanulmány alapvető kérdésfeltevése az, hogy mi módon maradt fent az Orosháza név évszázadokon keresztül, s mi tartotta életben azt. Azt mondják a szerzők, hogy az idetelepülők szemléletében rejlik a titok. Vagyis a világ léte egy állandó folyamat, ez az időfolyó, amelyben nincs kezdet és nincs vég, csak kis kikötők vannak. Orosháza tehát a nagy nemzet - a magyarság -és a zombainak mondott nemzetségek történelmének a helyszíne. S ebben élünk mi is. Tetszik ez a személet, mert azt mondom így teremtődtünk mi is ide, hiszen itt nyújtotta felénk Isten a tenyerét, hogy Isten szekerén utazva állandóan, felépítsük otthonunkat Isten kertjét - a mi Orosházánkat. Mindez pedig itt van a Kárpát-medence közepén.

A másik jelentős és kiváló dolgozat Erostyák Zoltán tollából született meg. Igazi tudományos alapokon álló oknyomozó és körülményekre utaló, feltáró írás a Mesélő halottak címet viseli. Az alcím világítja meg az egész hátterét: Különleges haláloknak bejegyzései halotti anyakönyvekben 1771-1851. A kutatás területe az orosházi evangélikus levéltár. A tanulmány valójában két izgalmas részből áll. A bejegyzések (az elhalálozás okai) kapcsán levont általános következtetések és egy település sokrétű arcának megrajzolása leginkább néprajzi aspektusból; a másik rész pedig egy lajstroma a különleges haláleseteknek, ahogyan a lelkész tette azt. Erostyák Zoltán egy város életének körülményeit rajzoilja meg, hiszen az adatokból következtetni tud a gazdasági viszonyokra, a házra s amni körülötte van, a társadalomra, a társas- és közéletre, bűnesetekre.

Érdemes elolvasni!

Megmondom őszintén legjobban Kovács Edina írása tetszett, még akkor is, ha számomra ismert dolgokat sorakoztatott fel. A szemlélete tetszik, friss hang, s tele példamutatással a ma embere számára, hogy Orosháza népe mit tanulhat a két világháború közötti időszak emberétől Trianon után. Ez volt az igazi Orosháza! Ha ennek a nagy korszaknak a megírása is ilyen szellemben történik, akkor azt mondom, jó útra léptek a város szellemiségének kibontakoztatásában.

Elegáns, igányesen összeállított kiadvány ez a mostani füzet. Sejtetni engedi, hogy az elkészülő mű is hasonló igényű lesz vagy még jobb.

Orosháza történetírása, könyvkiadása igen értékes kiadvánnyal gazdagodott. Várjuk a folytatást.

Amadeus kávéház

Könyvem bemutatójáról írták az Oroscaféban
Amadeus kávéház a könyvtárban
2011. június 24. 10:42 / rovat: kultcafé szerző: Petrovszki Mária
Kisvárosi történetek – olyan, mint a világ. Könyvbemutató tartottak a városi könyvtárban múlt pénteken.Egy város történelme jól ábrázolható a sajátos ízvilága és az élettörténetek bemutatásával.
- Orosháza regénye egy család regénye, amely sok apró történetből áll össze történelemmé. Az Amadeus kávéház című könyvem előjátéka egy készülő regénynek – árulta el el Károlyi Fülöp Béla a könyvtárban megrendezett könyvbemutatón.
Károlyi Fülöp Béla (Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Az Amadeus kávéház novelláinak hangulata olyan, mint a világ: édesen keserű és keserűen édes. Két Orosháza jelenik meg a novellákban, mintegy időkapun át-átlépdelve olvashatjuk a mai szöveget és elmerenghetünk a régi Orosháza képein. A novellákban a szerző felidézi az Életet, amelyet megélt, azokat a kapcsokat, amelyek Orosházához, az egykoron tündérvarázsként jellemzett városhoz kötik.
- Itthon vagyok a Kárpát-medencében, lakóhelyül Orosházát választottam, orosházivá lettem – vallja a szerző. S hogy a tündérvarázs visszatér-e? Károlyi Fülöp Béla szerint ehhez nem kell sok, csupán szívvel-lélekkel teremteni a várost,a városért élni, annak alkotó szellemiségét megőrizni, s akkor a remény nem veszik el.
A szerzővel Kőszegi Barta Kálmán beszélgetett, a kötetből Józsa Mihály olvasott fel részleteket, a kávéházi hangulatot pedig Törköly Csaba gitárjátéka idézte fel.

Darvas József

Darvas viszonya Orosházához
Egy gyulai színházi előadás után Orosházán beszélgettünk ennek a városnak a szellemi teréről , annál is inkább, hogy a Tér című drámát néztük meg a Ladics-ház udvarán. S akkor töprengtem, gomdolkoztam, hogy Darvas, akit itt a legnagyobbnak tartanak, vajon van-e olyan magasztos hatással, mint mondjuk Bolyai János Marosvásárhelyre. Vajon, hogy állunk ezzel. S kérdik tőlem, milyen volt Darvas magyarságtudata, vajon igazán szülőföldje volt-e Orosháza? (Tudjuk, hogy a nagymama, akit soha nem hívtak meg Orosházára a Bihari hegyekből elvándorolt egyszer ide, hogy meglátogassa Mihály fiát, ki béresként bár, de ezerszer jobb sorsban élt, mint otthoni ősei! S a nagymama azt mondta, itt van mit ennie, nincs panasz, mert akár úr is lehetne. S hazament a Bihari hegyekbe. Az unokák nem nagyon látogatták, sőt talán soha nem is voltak.). Az íróvá váló Darvas restellte a Dumitrás nevet, s 1932-en Darvasra változtatta. Bátyja maradt Dumitrás mindhalálig. Aztán eszembe ötlött pár évvel ezelőtt kaptam egy Darvas megemlékezésre egy meghívót, melyen az idézet Darvastól származott, s a tájat a vakondtúrás árnyékából ítélte meg, s ez engem nagyon megdöbbentetett, s nem mentem el. Persze azt is érdemes vizsgálni, hogy ki rendezte az ünnepséget, és milyen szándékok vezérelték.
S aztán itt van egy blogbejegyzés (http://www.olvasonaplo.hu/ ), ami megint kérdőjeleket vet fel bennem. S aztán rákeresek Bakó Imre (költő), Féja Géza (író) stb Darvas értékelésekkel, s egy merőben ellentétes világ tárul fel előttem. Hát ilyen kettős arculató Darvas! valami nincsen rendben akkor Darvas körül. Ideje lenne már egy valóságos Darvas József (pontosabban Dumitrás József képet megrajzolni. Hogy akkor ki volt Darvas József?
S íme a blog bejegyzés, amit egyik regénye el nem olvasása kapcsán olvastam.
Darvas József: Város az ingoványon
Tíz esztendeje – ha nem is nap szerint -, hogy e könyv utolsó szavait leírtam. Már a második vagy a harmadik napon hozzákezdtem a megírásához, amikor a Baross utcai ház, ahol ostrom alatt családommal bujkáltam, felszabadult, és néhány hét alatt be is fejeztem. Még a pincében, pillogó gyertyafény mellett kezdtem róni a sorokat, azt se tudtam akkor, hogy könyv lesz-e belőle vagy csupán önmagam számára valamiféle számvetés? Se praktikus írói cél, se műfaj, se gondos írói megmunkálás nem érdekelt akkor. Egyszerűen: muszáj volt írni. Úgy éreztem, nem tudnám elkezdeni azt a másik, az új, a hosszú éveken át várt, vágyott, remélt – s egyszer-egyszer már nem is remélt – életet, ha ami az ostrom rettenetes napjaiban felgyülemlett bennem, el nem mondom. A papírnak csak, önmagamnak vagy másoknak is, mindenkinek? Nem gondolkoztam rajta. Így született meg ez a könyv, a “Város az ingoványon”. Pontos helyét nem is tudnám a magam írói munkásságában. Írtam regényeket, szociográfiát, színdarabot – valamikor, nagyon régen, még verseket is. Ez nem regény, nem riport, nem napló, nem is történelmi dokumentum. Mindegyikből van benne – de ahogy most olvasom, leginkább egy szenvedélyes hangú felszólaláshoz hasonlítanám, valami nagy történelmi percben, amelynek magam is résztvevője voltam. Vádlottként vagy vádlóként? Mint tanú vagy bíró? Kicsit ez is és az is: népem írófiaként… (kép és előszó antikvarium.hu)
A könyvet a Magyarország története a XX. században c. könyvből merítettem. Azt volt hivatott leírni az abban szereplő leírás alapján, hogy hogyan éreztek a budapesti emberek a közel egy hónapos pincében töltött idő után.
Ehhez képest az első hatvan-hetven oldalon át azt taglalja, hogy mi juttatta ide a magyar embert és Budapestet. Hogyan épült az egész város egy ideológiai ingoványra. Mivel én még nem láttam kiutat a taglalásból így becsuktam a könyvet.

Egyébként sem tetszett a hangneme. Zavaróan szenvedélyesen fest le mindent sok-sok áttétellel. Kellő korismeret nélkül nem is igazán lehet érteni. Rengetegszer “céloz” úgy, hogy a szavakat idézőjelbe helyezi – mintegy “kikacsintva” az olvasóra.
Néha úgy éreztem, hogy a szöveg “hangnemét tekintve” akár a kuruc.info főoldalán is megjelenhetne. Csak itt éppen a kommunista testvérek a “jó csávók”.
Nem tetszett. Talán ha 50 oldalt még kibekkelek, akkor jó folytatása lehetett volna a Pincenaplónak, de nem bírtam.
A könyv egyébként szintén valami könyvtár tulajdona volt:
KERÁMIAIPAR K.T.SZ. "
Bp. VII. Hársfa u. 39
Telefon: 222-756

S akkor itt a nagy feladat: Ki volt Darvas József. Milyen író volt Darvas József? S meg merem kockáztatni a kérdést, hogy valóban Ő Orosháza szellemi óriása? Még akkor is, ha két Kossuth-díjat is kapott.

S akkor itt állok a nagy feladat előtt, megírni a Darvas monográfiát vagy inkább kisérletet tenni, hogy elkészül még kellő időben.

Sass Ervin könyve

Nincs ami a kincs - Száz haiku
( Az orosházi JELEN - orosházi almanch bemutatóján Sass Ervin, mint szerkesztő)

Kezemben Sass Ervin újabb kötete, mi is lenne más, mint versek, méghozzá versbölcseletek, a keleti ember szűkszavúságával és mély lélekvirágaival, s az emberi elme elvonatkoztatásaival. Ragyogó kis elmegyakorlatok!

S nem könnyűek, hiába rövidek. Annál inkább bölcsebbek!

Nos haiku, de mi is a haiku?
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

Újabb költészetünk érdekessége, nem csupán Sass Ervinnél, hanem általában, hogy költői leleménnyel úgy teremtenek szövegkapcslatokat, hogy a régi formát, néha tartalmat újraépítik, átértékelik, mintegy újból összeállítják a szövegházat, hogy abba kerüljön be az az új tartalmi elem - érzelmi töltés, ami megváltozott, mondhatnám 21 századi jelentéssel bír már.

Hát ilyen új elem Sass Ervinnél is a haiku, aki különben is igen szerette a sajátos epigrammatikus verseket, mintha az ő hatsorosai is ilyen haikuszerűek lennének.

A dolog azonban most mégis valami egészen más jellegű, hiszen tudatosan épített Sass Ervin haikuból egy életbölcseleti templomot, s ez a keleties kupola kerül a templom tetejére. Másként, mint ahogy szokták, de mégis összegez a 80. évén túl lévő orosházi, de Békéscsabán élő költő.

Az összegzés pillérei, amelyeken áll a gondolati kupola a LÉT Értelméről, céljáról, valóságáról és hiábavalóságáról, no és az emberi reményről (95 /miénk a remény/ az elveszíhetetlen/lesz költemény/: Bach muzsikál odafent, ne kopogj tudják, leszel csak voltál, elfutnak a versek, az idő csak álom, nincs ami a kincs, írás a hóra, verset mond Vörösmarty, túlfestett képek önmagukért beszélnek.

Gyötrődöm magam is, hogy idős kor, helyünk elvesztése, a világ robbanásszerű változásai váltja ki a költőből a szomorú, gyakran az elmúlás hívásával vagy fogadására felkészülésével vegyes érzésáradatot! Avagy tényrögzítés az egész csupán.

Nehéz erre választ adni. De kell-e egyáltalán válaszolni mindenre!
Talán ő ebben a haikuban mond véleményt az emberekről, a világról, a létről, az emberi értelemről. S bizony nekünk szegzi a kérdést a mai nemzedéknek: /mi volt a titka/ aki tudta néma/a sors megírta/, ebből már köbetkezik a következő gondolat: /a látható tér/ őrzi a régi képet/ ki volt hófehér/.
A legigazabb hiány napjaink keresett árucikke lett. De Sass Ervinnél a szeretet nem árú, hanem az a kincs. Napjainkban a szeretet is árulják jó pénzért, s reklámozzák, s persze aktuális szóhasználattal élve lájkolják.
Nekem is, Sass Ervinnek is a szeretet az emberi világ egésze, egysége, de a világot feldarabolták, éhes sakálok felfalták.
S mégis:
ha szeretet nincs
mit ér az egész világ
nincs ami kincs - írja a 74. haikuban.
S mennyire igaza van!

Könyvsoroló

Írni és olvasni is egyszerre még nem megy nekem, talán néhány évtizedre még szükségem van, hogy megtanuljam a kettőt együtt művelni. Be kell osztanom maroknyi kis életemet még, hogy mindenre fusson egy kicsit. Mivel pillanatnyilag három könyvet is olvasok, s mindegyiken hosszan meditálok, alig jut időm másra. Pedig magamat is kell istápolnom, hiszen a lábamat, hogy kellően használni tudjam, muszáj vagyok naponta adjusztálni különféle kencékkel, és életre kelteni különféle kitalált és olvasott-ajánlott lazító-erősítő gyakorlatokkal. Ezért dolgoznom is kell. Legszívesebben a kertben mókuskálok, mondom csak mókuskálok, mert ahhoz nem vagyok elég erős, hogy valóban komoly munkát is végezzek. De több fordulóban megpermeteztem minden fát és bokrot, építgetek egy magaságyat, kis zöldségnek, ennek-annak, mert ezek mellett olyan jól lehet gondolkodni. Közben gyönyörködöm a virágokban, mert azok is szépek, megnézhetitek holnaptól virágainkat a NAPOK tükre blogomon. Azért kell nekem a kert, mert ott tudok igazán beszélgetni a világgal és kormányzójával. Itt elmondhatom, hogy néha rosszul fordul a kormány, s az alkotmány rosszul halad.
Nos mindezt azért írtam le, mert már lelkiismeretfurdalásom van, hogy a könyvek bemutatásával nem haladok. De talán már csak néhány féltucatnál esetleg több, de jön az Amadeus kávéház gyűjteményes kötetem, aztán egy meséskönyv A csodálatos körtefa, Tóth Nóri pazar rajzaival... hát a többiről még hallgassunk.
Miről kell gyorsan írnom, most itt sorolom. Sass Ervin szép új verskötete Kincs ami nincs 100 haiku, csodajó kis verseskönyv már előre mondom, aki tudja Orosházán, Békéscsabán szerezze meg magának. Megéri! 17 szótagos bölcsességek. Keressék kedves Olvasóim. A Magyar Téka, Erkel Sándor Könyvesház adta ki. Jó ez a kiadó. Gyönyörű könyveket ad az olvasónak.
Aztán itt van egy orosházi könyv, amely az általános iskolákban folyó hagyományőrző ápoló munkákról szól. Ez a tárgy nem szerepel a rendes órarendben, de néhány éve tapasztalni, hogy a lélekben kiüresedett városban talán kezd visszatérni valami, talán éppen az oktatás révén.
S aztán itt van Markó Miklós könyve, aki Orosházáról indult el, s a minap itthon járt, s hozta életrajzi regényét a Mikit.
Hát könyvajánló helyett, most ennyit. Mindenkinek kellemes estét és lélekgazdagító olvasást kivánok.

JÁSZAY - HORVÁTH ELEMÉR szülőháza és koszorúzás 2011- ápr. 11.

A Költészet Napja és Jászay- Horváth Elemér halála évfordulóján koszorúztunk (Orosháza Város Önkormányzata, Helios Alapítvány, Justh Zsigmond Városi Könyvtár a Táncsics utcai szülőháznál.

Versíró pályázat

Orosháza Város Önkormányzata, a Helios Alapítvány és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár Jászay-Horváth Elemér (1888-1933) orosházi születésű, a Nyugat című folyóiratban éveken át publikáló költő emlékének ápolására versíró pályázatot hirdet A pályázatra a magyar tájköltészet hagyományaira alapozott, az alföldi táj szépségének és különlegességének, valamint az itt élő emberek és a táj viszonyának, anyanyelvünk finomságával, játékosságával és képi kifejező erejével megalkotott verseket várunk. Pályázó legfeljebb három olyan hagyományos, vagy modern formájú (haiku, tanka, epigramma, rubái stb. esetén versfüzérrel – egy füzér 4 kis vers) verssel, vagy három egymáshoz kapcsolódó versfüzérrel pályázhat, amely nyomtatásban eddig nem jelent meg, és azt korábban más pályázatra sem nyújtotta be. A pályázaton bárki részt vehet, aki Orosházához és a kistérségéhez kötődik, valamint olyan költői mondanivalót fogalmaz meg, ami megfelel a pályázati kiírás tartalmi és formai követelményeinek. A pályázat benyújtásának végső határideje: 2011. május 16. A pályaműveket 1 példányban, A/4-es lapméretben, jeligével ellátott nagyalakú borítékban kell az alábbi címre postán beküldeni: Helios Alapítvány 5900 Orosháza, Martinovics utca 10. valamint a heliosalapitvany@gmail.com címre, elektronikus levél mellékleteként elküldeni. A nagyalakú borítékban a verssel együtt el kell helyezni azt a kisalakú, zárt borítékot is, ami a jeligével együtt tartalmazza a szerző nevét, lakcímét és más elérhetőségét (telefon vagy e-mail). A beérkezett alkotásokat szakértőkből és a kistérség településeiről delegált bíráló bizottság értékeli. Ünnepélyes eredményhirdetés 2011. július 12-én, az Orosháza Fesztiválon elhangzó versműsor keretében történik. Az eredményhirdetés pontos helyéről és idejéről minden pályázó értesítést kap. A szervezők a legjobb versekből válogatva, 2012 karácsonyára kötetet terveznek kiadni