Léna könyve

Léna Orosházán legenda. Barátai, sok-sok ismerőse, támogatója teremtette a legendát, mert legendás dolgokat művelt. Valójában meg sem születik egy ilyes dolog, ha valaki nem kezd olyan hihetetlen dologba, mint ő. Mit is tesz? Van egy bringája - volt több is -, s azzal körbe-körbe kerekezik a világban. Kerekezik és nézdelődik, körbejárja a Földet, hisz ő egy szabad ember. Megteremtette magának a szabadságot! És a szabadsága bizonyításaként könyveket ír, azaz tanulja a könyvírást. Itt a második rendhagyó útikönyve, vagy nem is az, hanem napló, sőt inkább blues, szabad eszemfuttatások sora, s az események rögzítése az utazásról, a megpróbáltatásról, a szabadságról, az életről. Címe Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig. A mostani könyve tartogat egy nagy titkot, méghozzá azt, hogy mi a rejtélye annak, hogy az úttörőtáborban az ember a pekingi kacsáról álmodozik. Hát ezt nem tudtam meg, s így én bárgyú, nem értettem meg a címet! Kihagyta ezt a ragyogó lehetőséget...de végülis tudomásul vettem, hogy egy napló jórészt a véletlenek játékából születik, semmi sem kiszámítható benne, mert egyszerűeen nem lehetséges földi emberi gondolkodással kiszámolni. Mert ki hitte volna, hogy még mindig ennyire él a régi lenini-sztálini világ, erre meg arra Keletre, hogy azért nem engedik a magyar világjáró-kerékpárosokat átkerekezni Oroszországon, mert talán idegen, gyanús elemnek vélik! Hát most megtudtuk, hogy még mindig ilyen Oroszország. Illetve az ilyen vonásai még mindig megvannak. Aztán repesve kerestem az úttörőtábort, gondoltam előbb Gyopároson megtalálom, s Léna pajtás innen indul. De nem ő inkább elment egy pionírtáborba Odesszába, hogy ott jelölje ki a könyv címét, de az összefüggést a kettő között nehezen találtam meg, s nem is tudom, hogy megtaláltam. Ugyanígy hiába kerestem a híres odesszai lépcsősort, ahol dördült a sortűz egykoron, a Patyomkin páncélos című film világhírű jelenetének színhelyén, nem találtam, de a híres operaház titkát sem oldotta fel nekem. Pedig, ha én arra jártam volna biztosan utánakérdezek. Sajnos még sok ilyen dolog hagyott bennem űrt. Kár!

Útinapló, de egy kicsit egysíkúra sikeredett napló, picikét szűkre szabta a bemutatásra érdemes világot.... No nem tesz semmit, mert így is egy érdekes tükörképet villantott fel, s ez Léna világa. A blues-élet, amelyet megismerni márcsak azért is érdemes, mert hirdet egyfajta szabadságot, amiben ő jól érzi magát, valamikor, 30 évvel ezelőtt én is éreztem volna, de én nem jutottam el ilyen messzire, csak Erdélyt kerekeztem be keresztül-kasul, s találkoztam a román rendőrség néhány "intézkedőjével".

Nos a könyvre visszatérve, azt el kell mondanom, hogy a szövegformálás váltakozóan sikeredett. Vannak egészen jól megírt részek, de gyengék is előfordulnak. Sajnos az erdélyi átutazás szövegformálás tekintetében gyengébben sikerült, információt is keveset hordoz. Érdekfeszítővé a könyv a moldáviai élmények bemutatásánál kezd lenni, de Moldáviából hamar tovább álltak, a körülményeket megismerve ezen nem is csodálkozom.

Sajnos nagy kultúrtörténeti kihagyások folyamatosan hiányérzetet keltenek bennem, hiába, az útleírások sokaságai, amiket eddig életemben már elolvastam, egyfajta rendet is szabtak számomra, hogy bizonyos dolgokról írni kell, ha ott jár az ember, vagy éppen arra adja a fejét, hogy könyvet is ír. A műfajnak mindenképen vannak kívánalmai!Sajnos stilisztikai hibák is akadnak, de ezek még elviselhetők, ám a névelírások bosszantóak (pl. Ciucea helyett Cincea, de akad más is). Összességében hiányzik egy tisztességes szerkesztői munka, ami gyomlált és igazított volna. Kár, hogy elmaradt, mert a korrektor nem szerkesztő. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy a szlenges kifejezések, a finomított durva szóhasználat (káromkodás) engem kifejezetten és borzalmasan zavart. Persze ez az én bajom! De én vallom, hogy nem lesz nyomatékosabb a kijelentés, ha egy "kicsit" trágárrá tesszük. Azt is tudom, hogy a mai világban mindez szalonképes és sikkes dolog. De ez is az én bajom, hogy mégsem törődöm bele!

Persze, a hiányok ellenére is érdemes elolvasni (sőt kell!) Léna könyvét, s esetleg meg lehet kóstolni a pekingi kacsát is, de azt nem tudják az úttörők megfizetni még Orosházán sem.

Nekem meg biztosan most azt üzenik, hogy ne finnyáskodjak!

Ilyenkor a rendes pionír azt mondta: "Értettem! A lenini úton előre!" S tisztelgett a csapatvezető elvtársnak. Mert a rend a lelke mindennek!

Meg kell jegyeznem, hogy nejemnek igazán megnyerte a tetszését a könyv és többször is vissza-visszalapzva újra és újra olvasta.

Nos meg kell vallanom még azt is, hogy a könyv most is ott van az éjjeliszekrényemen, s időnként bele-beleolvasgatok. Ajánlom másnak is, miközben eltöprengek, hogy akarok én egyáltalán pekingi kacsát enni!

De azért a pekingi kacsát érdemes lenne megkóstolni, ha másként nem a Pi- pacs-ban, de más-hol is le-het. :(Szerzői kiadás: Yes-Press Nyomda és Kiadó, Tótkomlós, 2009.)

Nos itt a kínai recept is hozzá "PEKINGI KACSA (AZ EREDET KÍNAI RECEPT ALAPJÁN)

Hozzávalók:1db fiatal gi-zon-hai, lehetőleg 80-90 deka élő súllyal, 2 bo-szan csu-lin esetleg ízlésnek megfelelően 3-4 deka csu-szan, 2-3 bu-casz, 2 szép megtermett xin-bi és ha lehet friss, 1 bo-li-szan brucsirozott in-csoi, továbbá az ízesítés végett kis pin-dzsu, egy kevés din-hai és hi-lo-szen keverék, aki szereti használhat csikalt fu-szenget.
Elkészítés:
Ha az elején ügyelünk, hogy a gi-zon-hai fiatal legyen, már félig nyert ügyünk van, mert nem olyan rágós és nem kell hülye dumával puhítani. Tisztításnál ügyeljünk, hogy a szi-hei fel ne szakadjon, de ha ez mégis megtörténne van rá megoldás, használjuk a Pat-ex hatását. Ügyesen benyúlunk a szi-hei alá leválasztjuk a szi-hei-t a szi-mai és a szi-bo húsos részeitől, majd a gi-zon-hai felületét kívül-belül szépen, vékonyan bekenjük hi-lo-szennel és kevés din-hai-t is szerkeszthetünk a vékonyabb részekre. Így hookalni hagyjuk egy min-gai erejéig, mialatt elkészítjük a ti-csen keveréket. A ti-csent nem szabad brutálisan elkészíteni, mert megsértődik és bal-go-mint eszközöl. A bu-csasz-okat megmikiráljuk és in-csi-ben áztatjuk, majd kicsavarjuk és ha nem túl gusztustalan jó alaposan szétmorzsoljuk. (Na mostanra biztos gusztustalan lesz.) A forró csu-lin vagy csu-szan-ban megpirítjuk az in-csoi felét és a másik felét összekeverjük a gi-zon-hai megdilált ki-zin-jével. Ehhez hozzáadjuk a megmikirált bu-csaszokat, a nyers xin-bit, hi-lo-szent, fu-szeng és az apróra vágott pin-dzsut. Majd a végén ráerőszakoljuk a megmaradt din-hit, már ha maradt még. Ha úgy esik jól tehetünk egy kis párolt go-mai anyagot is bele. Ha így készen vagyunk a ti-csen frognolásával és a min-gai letelt, vesszük a ti-csent és egyenletesen bekenjük a szi-hei alá egészen le a szi-mai tövéig, de vigyázzunk, hogy ne okozzunk undorító dudormányokat és amíg a szi-hei fel van nyitva, vagy a gi-zon-hai belsejét pakoljuk meg a ti-csen nagyjával és a végén begomboljuk. Ha az utóbbit választjuk, vigyázzunk ne legyen rajtunk karóra, mert könnyen a gi-zon-hai belsejét ékítheti a későbbiekben és főleg a mei-csi belsejében. Szépen eligazítjuk a szemnek nem kívánatos részeket és a maradék ti-csent beletocskoljuk a gi-zon-haiba. A gi-zon-hai méretének megfelelő ni-pak vagy do-pak közepére helyezzük és forró csu-szannal leöntjük. Ne legyen túl forró a mei-csi amiben sütünk, mert rohadt nehéz lesz akkor benyúlni. Ha a go-zon-hai kezd sisteregni vagy ropogni, locsoljuk meg a csu-szan levével és kis mei-t is önthetünk rá, már csak jobb párolgás miatt is. Majd 3-4 min-gai hosszan hagyjuk sülni, de ha lehet figyelünk a felületi integritásra. Ha elkészült még egy rövid min-szo-ig pihentetjük és csak utána barmolunk bele. Összevarrni nem szükséges, mert a xin-bi és a ti-csen összetartja. Tányérolva tálalandó. Jobb esetben csak 3-6 hónap felfüggesztettet kaphatunk, ami úgy 5 min-go.
Jó étvágyat! "
S íme másként is leírva:
"Pekingi kacsa
Hozzávalók: 1 pecsenyekacsa (2 kg), 3 evőkanál szójaszósz, 3 evőkanál méz, 4 evőkanál víz, 1 csokor zellerlevél, só. A tésztához: 40 dkg liszt, pár csepp szezámolaj, víz. A mártáshoz: 2 dl hoisinmártás, pár szál újhagyma, 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál csirkealaplé (leveskockából is lehet éppenséggel). A körethez: 20 dkg sárgarépa, 20 dkg uborka, 2 csokor újhagyma, 6 húsos zöldpaprika, 4 szál halványító zeller
A kacsát gondosan megtisztítjuk, kizsigereljük, jól megmossuk. Három percre forró vízbe mártjuk, majd jól leszárítjuk. Kívül-belül bekenjük méz-só-szójaszósz-víz keverékkel. A bőr és a hús közötti rész alá is benyúlunk. Nyakánál fogva szellős helyre akasztva egy napig pácoljuk. Mielőtt a kemencébe vagy a sütőbe tennénk, még egyszer átkenjük, és a hasüregébe tesszük a megmosott zellerlevelet. Tepsibe fektetjük, és kevés vizet öntünk alá. A sütést 150 fokon kezdjük. Sütés közben néhányszor átkenegetjük a szójaszószos, mézes keverékkel és megforgatjuk. Amikor már majdnem kész, a homérsékletet 200 fokra emeljük. A kacsának szép pirosnak, ropogósnak kell lennie. Közepes sűrűségu palacsintatésztát készítünk liszt, víz, pár csepp szezámolaj keverékéből. Jól kidolgozzuk. Kevés olajon kb. 10 cm átmérőjű vékony palacsintákat sütünk. A sárgarépát, az uborkát, a húsos paprikát kis hasábokra daraboljuk. Az újhagymát 4-5 cm hosszúságúra vágjuk, és mindkét végét szálirányban bevagdossuk. Jeges vízbe mártva szépen kinyílik. A kacsát kicsontozzuk, húsát vékony szeletekre vágjuk. A tésztalapokat vékonyan megkenjük hoisinmártással, a húsból és a zöldségekből halmokat helyezünk rá, és összesodorjuk. Tetejét az újhagymából készített virággal díszítjük. A mártáshoz a hoisinmártást, a finomra vágott újhagymát, a cukrot a csirkealaplével összekeverjük, és felforraljuk. Külön edényben kínáljuk a kacsa mellé."
Addig is ajánlom inkább Léna könyvét olvasásra, mert sok felfedezni való várhat az olvasóra, ha belefeledkezik a könyvbe. Tessék csak belefeledkezni!
(Odesszáról: A XIX. században a város élénk kulturális fejlődésnek indul: 1817-ben megnyitják a Richelieu Líceumot. Francia nyelvű folyóirat jelenik meg itt, 1834-ben Odesszában kiadják az első ukrán nyelvű könyvet, a Maruszja nevű verses elbeszélést. 1847-ben koncertet ad Liszt Ferenc. 1887-ben a régi városi színház helyén bécsi barokk stílusban megépül az Operaház, amelynek rendkívüli akusztikájáról nevezetes nézőterén 1700-an ülhetnek le. Ebben a házban vezényelte Pikk dáma című operájának odesszai bemutatóját Csajkovszkij, vendégszerepelt itt többek között Rubinstein, Saljapin és Caruso is.)