Orosháza monográfiája

Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 2.
Szerzők: Rózsa Zoltán - Balázs János, Erostyák Zoltán, Kovács Edina, Szemenyei Béla

Szerkesztő Kovács Edina

Kiadó: Szántó Kovács János Területi Múzeum
Megjelenés éve:2011.
ISSN: 2062 - 7726
A könyvre adott értékelő pontok száma: 9.
Köszönet a könyvért, melyet a Szántó Kovács János Területi a Múzeum ajándékozott a bemutató alkalmából.
Ahogy már korábban hírül adtuk, a múzeumi szellemi műhelyben készül a monográfia, az újszerű szemlélettel bíró várostörténelem leírása. Ismét megjelent egy füzet, amely a második a sorban, s gondolatébresztőnek szánják ezt a kötetet is. Az 52 oldalas kiadványt a szerkesztő Kovács Edina négy egységre tagolta: Gondolatébresztő, Tanulmányok (a legterjedelmesebb rész), Beharangozó (tanulmány-előzetes) és Gyereksarok (Nagy Gyula emlékév alkalmából pályázati kiírás). S ez jelzi a múzeum másik igen fontos munkáját, hogy a diákokat bevonják a kutatómunkába. A diákoknak kiírt pályázat a múzeum azon nagyértékű szándékát dicséri, mellyel hajdani híres igazgatójának Nagy Gyulának állít emléket ebben az évben, Hiszen 2011 Nagy Gyula év a múzeumban. Ejsze remélem még megérem azt is, hogy a múzeum felveszi Nagy Gyula nevét, hisz Szántó Kovács Jánoshoz nem sok köze van.

Rózsa Zoltán régész, múzeumigazgató töprengésével hangolódunk rá a könyvre, vagyis buzdít, - amiről kezdenek leszokni a globalizált világban az emberek "gondolkodjunk".
Rózsa Zoltán és Balázs János közös dolgozata: Az ősi Gádoros titkai, sokat ígérnek. Számomra a dolog akkor kezd izgalmassá válni, amikor már közelít valamilyen gondolati megközelítéssel Orosházához. Mert úgy elmereng az ember, hogy itt van Orosháza, s beszélnek a múlt feltárásáról, alaposabb megismeréséről, a városidentitás erősítéséről, s valójában nem is itt történnek ezek az ásatások. No, nem akarom, hogy valaki is túlzott következtetésbe vágna, a rejtély nyitja a pénz. Orosházán nincs pénz egy komoly ásatásra, Kaszaper, de úgy tűnik Gádoros is előteremti. Ez pont olyan, mint az a tény, hogy Orosházának nincs egy tisztességes, igényes kulturális folyóirata, niuncs rá pénz - mondják.

A

gádorosi titokra visszatérve a szerzők az egykori templom maradványaiból rekonstruálják a múltat és bizonyos vonatkozásban Orosháza múltját is. A kettő úgy kötődik össze, hogy vallják és mi elhisszük, hogy a térségi kapcsolatok már ekkor is erősen éltek, s akár egy tégla is mesélhet erről a tájról. Igen értékes gondolatok ezek, s a megközelítések módszere is igen korszerű, a levont következtetések is messzire vezethetnek, hiszen tudjuk, hogy az egykori honfoglalók, a Zombáról idetelepülők nem a mai Orosháza helyét szerették volna, hanem a Gádoroshoz közeli Királyságot, amelynek kiváló földrajzi adottságai voltak, három kistér fonódik ott össze: Békés-csanádi hát, Csongrádi és a Békési sík. Eltérő földrajzi adottságai, eltérő lehetőségeket biztosított az itt megtelepülők számára. Dehát a tanulmány alapvető kérdésfeltevése az, hogy mi módon maradt fent az Orosháza név évszázadokon keresztül, s mi tartotta életben azt. Azt mondják a szerzők, hogy az idetelepülők szemléletében rejlik a titok. Vagyis a világ léte egy állandó folyamat, ez az időfolyó, amelyben nincs kezdet és nincs vég, csak kis kikötők vannak. Orosháza tehát a nagy nemzet - a magyarság -és a zombainak mondott nemzetségek történelmének a helyszíne. S ebben élünk mi is. Tetszik ez a személet, mert azt mondom így teremtődtünk mi is ide, hiszen itt nyújtotta felénk Isten a tenyerét, hogy Isten szekerén utazva állandóan, felépítsük otthonunkat Isten kertjét - a mi Orosházánkat. Mindez pedig itt van a Kárpát-medence közepén.

A másik jelentős és kiváló dolgozat Erostyák Zoltán tollából született meg. Igazi tudományos alapokon álló oknyomozó és körülményekre utaló, feltáró írás a Mesélő halottak címet viseli. Az alcím világítja meg az egész hátterét: Különleges haláloknak bejegyzései halotti anyakönyvekben 1771-1851. A kutatás területe az orosházi evangélikus levéltár. A tanulmány valójában két izgalmas részből áll. A bejegyzések (az elhalálozás okai) kapcsán levont általános következtetések és egy település sokrétű arcának megrajzolása leginkább néprajzi aspektusból; a másik rész pedig egy lajstroma a különleges haláleseteknek, ahogyan a lelkész tette azt. Erostyák Zoltán egy város életének körülményeit rajzoilja meg, hiszen az adatokból következtetni tud a gazdasági viszonyokra, a házra s amni körülötte van, a társadalomra, a társas- és közéletre, bűnesetekre.

Érdemes elolvasni!

Megmondom őszintén legjobban Kovács Edina írása tetszett, még akkor is, ha számomra ismert dolgokat sorakoztatott fel. A szemlélete tetszik, friss hang, s tele példamutatással a ma embere számára, hogy Orosháza népe mit tanulhat a két világháború közötti időszak emberétől Trianon után. Ez volt az igazi Orosháza! Ha ennek a nagy korszaknak a megírása is ilyen szellemben történik, akkor azt mondom, jó útra léptek a város szellemiségének kibontakoztatásában.

Elegáns, igányesen összeállított kiadvány ez a mostani füzet. Sejtetni engedi, hogy az elkészülő mű is hasonló igényű lesz vagy még jobb.

Orosháza történetírása, könyvkiadása igen értékes kiadvánnyal gazdagodott. Várjuk a folytatást.

Orosháza monográfiája

Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából

Szerzők: Rózsa Zoltán, Erostyák Zoltán, Kovács Edina, Kovács Orsolya, Danyik Tibor

Szerkesztő Rózsa Zoltán

Kiadó: Szántó Kovács János Területi Múzeum

Megjelenés éve:2010.

ISBN: 978-963-88816-1-3

A könyvre adott értékelő pontok száma: 9.

Köszönet a könyvért, melyet a Szántó Kovácsa Múzeum ajándékozott a bemutató alkalmából

Orosháza város alapításának 225. évfordulóján 1969-ben illetve már azt megelőzően jelent meg egy nagyszabású munka, amely azóta és minta- és példaértékű mű, OROSHÁZA MONOGRÁFIÁJA I-II. A két vaskos kötet szerkesztője a fáradhatatlan kutató és múzeumigazgató NAGY GYULA. Maga az évszám sokmindent magyaráz nekünk, hogy egyrészt utolsó mentést végzett el az akkori szerzőgárda, másrészt maga a kor rányomta bélyegét az ideológiai irányultságát is a munkára. Természetszerűen azonban én joggal állítom, hogy ma is korrekt és igazi forrásértékű munka ez a monográfia, még akkor is, ha itt-ott le kell hámozni egyes megállapításainál az ideológiai burkot, a marxista történelemszemlélet vadhajtásait le kell nyesegetni. Nos éppen ez az oka annak, hogy több mint 40 év elmúltával el kellene végezni ezt újravizsgálati és mai szemmel való értékelő munkát. Nos ezt már jónéhányan hosszú ideje, mondhatnám a rendszerváltás óta szorgalmazzuk, s úgy tűnik a múzeum immár második nekilendüléssel is nekirugaszkodott az elképzelések feltérképezéséhez, a munkában rész vállaló szerzői csoport kialakításához, s ennek jegyében született meg egy 36 oldalas mutatványfüzet, néhány téma felvetésével.

A november eleji nyitott beszélgetésen a kötet szerzői ismertették az igen szépszámú orosházi érdeklődőknek a dolgozatok tartalmát, témavilágát, aztán egy szűkebb beszélgetésre került sor, ami már a monográfia körvonalait próbálta megrajzolni. Rózsa Zoltán igazgató-régész leginkább a maga szakterülete oldaláról közelítette meg a kérdéskört, s egyértelműen vázolta, hogy azt szeretnék felvázolni, hogy Orosháza és környéke az ókorban már igen fontos kerekedelmi és hadiutak mentén kialakult település volt, s ez számos újszerű dolgot és következtetést vonhat maga után. Mindezek feltárása felmutatása Rózsa Zoltán szerint az Alföld eme részének és Orosháza mezőgazdaságának 21. századi képét is is alakíthatná, ha mindezt komolyan felhasználnák a döntéshelyzetben lévők. Olyan hihetetlen tudás birtokában voltak az itt élők a ólorban, hogy csak csudálni lehet őket, s így gyökeresen változtathat meg bennünk jónéhány civilizáció-fejlődési sémát.

Erostyák Zoltán a középkor végi és 19. századi történelmi kutatások új eredményeit tartaná fontosnak bemutatni, s a társadalmi mozgások mellett mindenképpen kitérne azokra a földrajzi, időjárási tényezőkre is, amely nagy szerepet játszottak az élelmiszertermelések gazdagságában vagy éppen hiányában. Tehát mindenképpen a meteorológia kutatások új eredményire is felhívja a figyelmet, mert ezek kihatottak a társadalmi mozgásokra, s lehetséges, hogy néhány dolgot alaposan át kell értékelnünk. A meghívott vendégek a szegedi egyetemről, egyrészt a monográfia praktikusságára hívták fel a figyelmet, hogy szolgáljon majd gazdasági törekvéseket, ötleteket( turizmus) a szakembereknek. Másrészt szó esett a 19 század végi agrárszocialista mozgalmak újfajta megközelítésére is, megtisztítva azokat az úgymond marxista ferdítésektől, félremagyarázásoktól, a kommunista beütésektől.

Nos megkérdezhetném, hogy ez a kis kiadvány, amely egyébként rendkívül szemrevaló és ízléses, no és tartalmas, mennyiben vitte előbbre a monográfia ügyét! Nem tudok rá válaszolni. Az egyik szerkesztési elv világosan kirajzolódik: Orosháza az utak mentén, Orosháza a történelem útjai mentén. Ókortól egészen addig lehet elvezetni a dolgokat, amikor e vidéken beszántják a történelmi utakat. Az üzenet világos és döbbenetes, amikor már semmit sem ismerünk a múltból a meglévő emléket tudatlanságból fakadóan eltüntetjük. Szép a pályaív: az ókor emberének rendkívül sokrétű tudásától a ma emberének tudatlanságáig. Egy másik út a tanyák építésétől a tanyarendszer szétdúlásáig vezet.

Ha ezt korszakról korszakra követni tudja a szerkesztő, s a dolgozatok is ezt támasztják alá, akkor adva van a monográfia váza. Már csak fel kell öltöztetni. Kellenek középkor és újkor (külön kiskorszakonként) kutatók, s aztán lehet dolgozni, levéltározni, de ez a munka jelentős anyagi hátteret is kíván. A levéltári vagy egyéb kutatói munkáját is meg kell fizetni, a dolgozatok megírása sem két Ft., no és szerkesztés, korrektor, lektorok, nyomdászok, tördelők. A legvilágosabban kirajzolódó fejezete a leendő könyvnek az Ókor. A többi még kimunkálatlan, ködös és kicsit hiányos, és azt hiszem ellentmondásos is.

Hát nem tudom, hogy lesz-e 2015-re monográfia vagy csak egy dolgozatgyűjtemén ismét, ahogy volt 1994-ben is.

Nem vagyok optimista.