Sass Ervin könyve

Nincs ami a kincs - Száz haiku
( Az orosházi JELEN - orosházi almanch bemutatóján Sass Ervin, mint szerkesztő)

Kezemben Sass Ervin újabb kötete, mi is lenne más, mint versek, méghozzá versbölcseletek, a keleti ember szűkszavúságával és mély lélekvirágaival, s az emberi elme elvonatkoztatásaival. Ragyogó kis elmegyakorlatok!

S nem könnyűek, hiába rövidek. Annál inkább bölcsebbek!

Nos haiku, de mi is a haiku?
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

Újabb költészetünk érdekessége, nem csupán Sass Ervinnél, hanem általában, hogy költői leleménnyel úgy teremtenek szövegkapcslatokat, hogy a régi formát, néha tartalmat újraépítik, átértékelik, mintegy újból összeállítják a szövegházat, hogy abba kerüljön be az az új tartalmi elem - érzelmi töltés, ami megváltozott, mondhatnám 21 századi jelentéssel bír már.

Hát ilyen új elem Sass Ervinnél is a haiku, aki különben is igen szerette a sajátos epigrammatikus verseket, mintha az ő hatsorosai is ilyen haikuszerűek lennének.

A dolog azonban most mégis valami egészen más jellegű, hiszen tudatosan épített Sass Ervin haikuból egy életbölcseleti templomot, s ez a keleties kupola kerül a templom tetejére. Másként, mint ahogy szokták, de mégis összegez a 80. évén túl lévő orosházi, de Békéscsabán élő költő.

Az összegzés pillérei, amelyeken áll a gondolati kupola a LÉT Értelméről, céljáról, valóságáról és hiábavalóságáról, no és az emberi reményről (95 /miénk a remény/ az elveszíhetetlen/lesz költemény/: Bach muzsikál odafent, ne kopogj tudják, leszel csak voltál, elfutnak a versek, az idő csak álom, nincs ami a kincs, írás a hóra, verset mond Vörösmarty, túlfestett képek önmagukért beszélnek.

Gyötrődöm magam is, hogy idős kor, helyünk elvesztése, a világ robbanásszerű változásai váltja ki a költőből a szomorú, gyakran az elmúlás hívásával vagy fogadására felkészülésével vegyes érzésáradatot! Avagy tényrögzítés az egész csupán.

Nehéz erre választ adni. De kell-e egyáltalán válaszolni mindenre!
Talán ő ebben a haikuban mond véleményt az emberekről, a világról, a létről, az emberi értelemről. S bizony nekünk szegzi a kérdést a mai nemzedéknek: /mi volt a titka/ aki tudta néma/a sors megírta/, ebből már köbetkezik a következő gondolat: /a látható tér/ őrzi a régi képet/ ki volt hófehér/.
A legigazabb hiány napjaink keresett árucikke lett. De Sass Ervinnél a szeretet nem árú, hanem az a kincs. Napjainkban a szeretet is árulják jó pénzért, s reklámozzák, s persze aktuális szóhasználattal élve lájkolják.
Nekem is, Sass Ervinnek is a szeretet az emberi világ egésze, egysége, de a világot feldarabolták, éhes sakálok felfalták.
S mégis:
ha szeretet nincs
mit ér az egész világ
nincs ami kincs - írja a 74. haikuban.
S mennyire igaza van!

Könyvsoroló

Írni és olvasni is egyszerre még nem megy nekem, talán néhány évtizedre még szükségem van, hogy megtanuljam a kettőt együtt művelni. Be kell osztanom maroknyi kis életemet még, hogy mindenre fusson egy kicsit. Mivel pillanatnyilag három könyvet is olvasok, s mindegyiken hosszan meditálok, alig jut időm másra. Pedig magamat is kell istápolnom, hiszen a lábamat, hogy kellően használni tudjam, muszáj vagyok naponta adjusztálni különféle kencékkel, és életre kelteni különféle kitalált és olvasott-ajánlott lazító-erősítő gyakorlatokkal. Ezért dolgoznom is kell. Legszívesebben a kertben mókuskálok, mondom csak mókuskálok, mert ahhoz nem vagyok elég erős, hogy valóban komoly munkát is végezzek. De több fordulóban megpermeteztem minden fát és bokrot, építgetek egy magaságyat, kis zöldségnek, ennek-annak, mert ezek mellett olyan jól lehet gondolkodni. Közben gyönyörködöm a virágokban, mert azok is szépek, megnézhetitek holnaptól virágainkat a NAPOK tükre blogomon. Azért kell nekem a kert, mert ott tudok igazán beszélgetni a világgal és kormányzójával. Itt elmondhatom, hogy néha rosszul fordul a kormány, s az alkotmány rosszul halad.
Nos mindezt azért írtam le, mert már lelkiismeretfurdalásom van, hogy a könyvek bemutatásával nem haladok. De talán már csak néhány féltucatnál esetleg több, de jön az Amadeus kávéház gyűjteményes kötetem, aztán egy meséskönyv A csodálatos körtefa, Tóth Nóri pazar rajzaival... hát a többiről még hallgassunk.
Miről kell gyorsan írnom, most itt sorolom. Sass Ervin szép új verskötete Kincs ami nincs 100 haiku, csodajó kis verseskönyv már előre mondom, aki tudja Orosházán, Békéscsabán szerezze meg magának. Megéri! 17 szótagos bölcsességek. Keressék kedves Olvasóim. A Magyar Téka, Erkel Sándor Könyvesház adta ki. Jó ez a kiadó. Gyönyörű könyveket ad az olvasónak.
Aztán itt van egy orosházi könyv, amely az általános iskolákban folyó hagyományőrző ápoló munkákról szól. Ez a tárgy nem szerepel a rendes órarendben, de néhány éve tapasztalni, hogy a lélekben kiüresedett városban talán kezd visszatérni valami, talán éppen az oktatás révén.
S aztán itt van Markó Miklós könyve, aki Orosházáról indult el, s a minap itthon járt, s hozta életrajzi regényét a Mikit.
Hát könyvajánló helyett, most ennyit. Mindenkinek kellemes estét és lélekgazdagító olvasást kivánok.

Sass Ervin könyve

Keskeny úton Nem is tudom már, hogy hanyadik könyvét tartom a kezemben Sass Ervinnek. Örülök neki, az utóbbi időben megszaporodtak, évente van egy-egy kis verskötete. Most már. hogy lassan március közepéhez leszünk közelebb, s oly szép havas még mindig itt előttünk a táj, messze van, messze van, bizony a nyár, s ahogy a verseket olvasom érzem, hogy valami fáj. Nagyon fáj. Fáj, hogy tél van, fáj a magány, fáj, hogy egyre jobban érzi az ember "minek" kérdés tartalmát! Nos Sass Ervin, aki már jól megszámlálta 80 évét, egy keskeny úton jár, sétál, baktat, morfondizál, bölcselkedik, és érzem, hogy tudva érzi a magány szelét. Keskeny, egyre keskenyebb úton jár, lassan már nem férünk el mellette, mert az út egyre szűkül. Gyönyörű út ez , de mégis sírnak zokognak ezek a "sasservines" hatsorosak. Zokogások ezek a versek, zokog, mint a szaxafon: /ha a Miss Saigont hallgatom/ felsír egy árva szaxafon/énekli hogy nincs több remény/ megmentőnek nincs költemény/ csak sír csak sír egy szaxafon/ha Miss Saigont hallgatom/. Mindent elmond ez a vers, de leginkább azt a mérhetetlen világmagányt, ahova eljutott az emberi civilizáció Amerikától egészen Saigonig Orosházán, a kisvároson át. S ez a fájdalom már nem egy romantikus fájdalomérzés, hanem ezt az emberi kultúra termelte ki. Az akkor még imitáció volt, magatartás volt, most már egyértelműen állapot. Mindegy., hogy ki milyen korosztályhoz tartozik, mert az ifjabb is magányos, s nem meri bevallani, hogy menekülés számára az élet számos csoportosulása, tárgya, eszköze. Menekül a mobiltelefonjába, az internet világába a facebookhoz, iwiwhez és egyebekhez a divatos, az érzelmeket gátlástalanul kiszívó fogyasztói, mesterségesen felajzott élvezeteket kereső csoportokhoz. Gátlástalanul kitárulkozik, mert ezt kivánja ma már mindenkitől a világ. Szó nélkül felhasítjuk testünk, hogy megmutatkozzunk, mintha ez boldogságot hozna. Nincs már megállás a tragédia itt áll mellettünk: /Thomas Mann mondta volt Pesten/két sárkány marja a testem/ a félelem és a gyűlölet/ mindkettő titkos nagykövet/ mert ember vagyok te is az/ nem tudod melyik az igaz./ Bárhogyan is forgatgatom a kötetet Sass Ervin, aki egykoron Orosházáról indult el, de mindig visszatér, érzi nagyon a magányt. Ami nem az elmúlás tudatából fakad, hanem abból, ahogy a személyes megtaposottságból átlépünk, és már nemzeti megtaposottságunkban vergődünk, mert szent dolgaink is sárba és hazug szóba hullanak. Hódít a primitívség, a negyedműveltség, ömlik mindenhonnan a kultúrszemét. Szomorú ez nagyon. Nem tudom hányan fogják olvasni Sass Ervin kis kötetét, sajnálnám, ha kevesen. Pedig - tudom - inkább kevesebben lesznek ők,. mert azért ma ez is sikk, nem olvasni. Egyes iskolákban már csak regényismertertőket olvastatnak a tanárok, mert még a tanár sem olvasta el a könyvet. Azért a kötet záróversét csak ide írom még: /ha megbűnhődte már e nép/a bűnbánatból is elég/ha nem bűnhödte meg a nép/ a védő karból nem elég/ ha kéri a víg esztendőt/ kérjen hozzá jobb jövendőt/ A szép könyvet a békéscsabai Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház adta ki 2010-ben. Orosházán a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban található kötet. KÖNYVESBOLTI FORGALOMBAN nincs. Ha valakit érdekelne mégis tudunk segíteni. Versek még a könyvből: Rémálom megrohantak zöld koboldok a világ ha ettől boldog vicsorgó szájak és szemek nem is biztos hogy emberek árnyékok inkább mint a múlt hajnalra mind sírba hullt

Hazám

az én hazám régen tudom

itt van a szürke betonon

a szökőkút csobogásban

holnapután már egy másban

de az utcán ahol járok

a hazámra rátalálok

A pap

Kossuth bronzszobrát avatta

a nagy falu híres papja

a templomban prédikálta

meghívta egy vacsorára

köszöntötte pohár borral

igével és vígalommal

Helyzet

a lelkem fázik mondom én

megszökött tőlem a remény

a névjegyem visszadobta

a nevemet úgyis tudja

ha elfellejti az se baj

nélkülem lesz ihaj csuhaj

Kiskarácsony

kiskarácsony jött az utcán

nem vihogva nem mogorván

lépte után ballagdálva

amerre csak visz a járda

nem néz vissza minek nézne

sem barátja sem testvére

A könyv kiadását támogatták: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága; Orosháza Város Polgármesteri Hivatala Kulturális Osztálya ISBN: 978 - 963 - 88781-1 - 3. ER 48.