Keskeny úton Nem is tudom már, hogy hanyadik könyvét tartom a kezemben Sass Ervinnek. Örülök neki, az utóbbi időben megszaporodtak, évente van egy-egy kis verskötete. Most már. hogy lassan március közepéhez leszünk közelebb, s oly szép havas még mindig itt előttünk a táj, messze van, messze van, bizony a nyár, s ahogy a verseket olvasom érzem, hogy valami fáj. Nagyon fáj. Fáj, hogy tél van, fáj a magány, fáj, hogy egyre jobban érzi az ember "minek" kérdés tartalmát! Nos Sass Ervin, aki már jól megszámlálta 80 évét, egy keskeny úton jár, sétál, baktat, morfondizál, bölcselkedik, és érzem, hogy tudva érzi a magány szelét. Keskeny, egyre keskenyebb úton jár, lassan már nem férünk el mellette, mert az út egyre szűkül. Gyönyörű út ez , de mégis sírnak zokognak ezek a "sasservines" hatsorosak. Zokogások ezek a versek, zokog, mint a szaxafon: /ha a Miss Saigont hallgatom/ 
felsír egy árva szaxafon/énekli hogy nincs több remény/ megmentőnek nincs költemény/ csak sír csak sír egy szaxafon/ha Miss Saigont hallgatom/. Mindent elmond ez a vers, de leginkább azt a mérhetetlen világmagányt, ahova eljutott az emberi civilizáció Amerikától egészen Saigonig Orosházán, a kisvároson át. S ez a fájdalom már nem egy romantikus fájdalomérzés, hanem ezt az emberi kultúra termelte ki. Az akkor még imitáció volt, magatartás volt, most már egyértelműen állapot. Mindegy., hogy ki milyen korosztályhoz tartozik, mert az ifjabb is magányos, s nem meri bevallani, hogy menekülés számára az élet számos csoportosulása, tárgya, eszköze. Menekül a mobiltelefonjába, az internet világába a facebookhoz, iwiwhez és egyebekhez a divatos, az érzelmeket gátlástalanul kiszívó fogyasztói, mesterségesen felajzott élvezeteket kereső csoportokhoz. Gátlástalanul kitárulkozik, mert ezt kivánja ma már mindenkitől a világ. Szó nélkül felhasítjuk testünk, hogy megmutatkozzunk, mintha ez boldogságot hozna. Nincs már megállás a tragédia itt áll mellettünk: /Thomas Mann mondta volt Pesten/két sárkány marja a testem/ a félelem és a gyűlölet/ mindkettő titkos nagykövet/ mert ember vagyok te is az/ nem tudod melyik az igaz./ Bárhogyan is forgatgatom a kötetet Sass Ervin, aki egykoron Orosházáról indult el, de mindig visszatér, érzi nagyon a magányt. Ami nem az elmúlás tudatából fakad, hanem abból, ahogy a személyes megtaposottságból átlépünk, és már nemzeti megtaposottságunkban vergődünk, mert szent dolgaink is sárba és hazug szóba hullanak. Hódít a primitívség, a negyedműveltség, ömlik mindenhonnan a kultúrszemét. Szomorú ez nagyon. Nem tudom hányan fogják olvasni Sass Ervin kis kötetét, sajnálnám, ha kevesen. Pedig - tudom - inkább kevesebben lesznek ők,. mert azért ma ez is sikk, nem olvasni. Egyes iskolákban már csak regényismertertőket olvastatnak a tanárok, mert még a tanár sem olvasta el a könyvet. Azért a kötet záróversét csak ide írom még: /ha megbűnhődte már e nép/a bűnbánatból is elég/ha nem bűnhödte meg a nép/ a védő karból nem elég/ ha kéri a víg esztendőt/ kérjen hozzá jobb jövendőt/ A szép könyvet a békéscsabai Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház adta ki 2010-ben. Orosházán a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban található kötet. KÖNYVESBOLTI FORGALOMBAN nincs. Ha valakit érdekelne mégis tudunk segíteni. Versek még a könyvből: Rémálom megrohantak zöld koboldok a világ ha ettől boldog vicsorgó szájak és szemek nem is biztos hogy emberek árnyékok inkább mint a múlt hajnalra mind sírba hullt Hazám
az én hazám régen tudom
itt van a szürke betonon
a szökőkút csobogásban
holnapután már egy másban
de az utcán ahol járok
a hazámra rátalálok
A pap
Kossuth bronzszobrát avatta
a nagy falu híres papja
a templomban prédikálta
meghívta egy vacsorára
köszöntötte pohár borral
igével és vígalommal
Helyzet
a lelkem fázik mondom én
megszökött tőlem a remény
a névjegyem visszadobta
a nevemet úgyis tudja
ha elfellejti az se baj
nélkülem lesz ihaj csuhaj
Kiskarácsony
kiskarácsony jött az utcán
nem vihogva nem mogorván
lépte után ballagdálva
amerre csak visz a járda
nem néz vissza minek nézne
sem barátja sem testvére
A könyv kiadását támogatták: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága; Orosháza Város Polgármesteri Hivatala Kulturális Osztálya ISBN: 978 - 963 - 88781-1 - 3. ER 48.
3 megjegyzés:
Kedves Béla!
Köszönöm, hogy elküldted Ervinről és új kis kötetéről írt, szívbe markolóan igaz gondolatoktól áthatott írásodat. Sajnos, a valóság ismeretében csak egyetérteni lehet Veled, az állapot tragikus. De ne feledjük. máskor is volt így. A jelenlegi viszonyok döbbenetes háttere, hogy most az emberek nagy része önként és dalolva, nem a durva kényszer hatására lett az érzelmi, a lelki sivárság és igénytelenség elfogadója, tömegigénnyé minősítője. Az ellenállásnak alig vannak egybefogott erői. Amíg az ország több táborra hasadt, az elsősorban a félremagyarázott amerikai mentalitás és az ott periférikus, nálunk viszont „vezérfonalnak” gondolt behatások akadálytalanul tombolhatnak. Bőven vannak, akik saját hasznukra táplálják mindezt. Mivel több hangadó, „közvéleményt formáló” réteg támogató és feltűnően elnéző magatartására szükségük van, sem a pártok, sem az egyházak, általában a társadalom aktívabb része több évtizede hallgat és lapít az ilyen ügyekben. Az elszórt fellépések hatástalanok. A józan korlátozásokat csak részben lehet a köznapokba átvinni. (Szomorú sorsa lesz most pl. a dohányzás tiltásának, előre látható. A szeszfogyasztáshoz a legfiatalabb korosztályok körében biztos kudarc lenne hozzányúlni. Mert: l. a szülői háttér, azaz a társadalom nem támogatja, természetesnek tartja, hogy a gyerek is iszik. 2. Kell a bevétel az államnak is, meg a vendéglátásnak is.) Nagy gyengeség, hogy ellentmondásos vélemények vannak forgalomban arról, mi a szemét és mi az érték. Egyre kevesebb és egyre gyáván óvatosabb az általános elfogadottságnak, szakmai tekintélynek örvendő „ítész”. Az emberek akkor is pártsugallatokra gondolnak, amikor nincs. Az „érték” leple alatt sok szemét áramlik be, illetve keletkezik itt.
Bennem még szunnyad némi remény abban az irányban, hogy a humánum és a végső fokon általa életben tartott töltésű irodalom nem szorul ki, és (lehet, hogy még borzalmasabb további mélypontok után) ki fog derülni: Méltó irányt, méltó töltést csak a világ követésre méltó szellemiségű alkotói, többek között a magyar nyelvű emberformáló irodalom jegyében eddig és ezután munkálkodó tollforgatók is adhatnak.
Fajsúlyos és felelősségtől áthatott gondolataid indítottak arra, hogy mindezeket leírjam.
Minden jót kívánva, baráti köszöntéssel: Szabó Feri
Az előző megjegyzést Szabó Feri írta, amit köszönök. Ő is úgy látja a dolgok menetét, talán picit optimistább.
Nagyon sikerült méltatás!Köszönöm,hogy tudomásul vehettem!pista
Megjegyzés küldése