Vendégírás - Vendég Kőszegi Barta Kálmán író és könyvkiadó

Az orosházi kötődésű költő új kötetét ajánlja Kőszegi Barta Kálmán. Itt adom közre olvasásra, meditálásra,...

Kőszegi Barta Kálmán: Rónai-Balázs Zoltán az őstermelő

Tücsöksirató című újabb verses füzete került a kezembe Rónai-Balázs Zoltánnak.

Füzet, mert nem túl sok verset tartalmaz (a kevés vers viszont annál több!!), s a vékony
kötet másik felét ezen versek angol fordításai teszik ki, melyeket Kántás Balázs ültetett

erre a világnyelvre. A színvonalas fordítást Géher István lektorálása is biztosítja,

aki kitűnő költő is, egyetemi tanár, a magyar nyelv művelője, értője, poéta doctus.

A kötetet a borító hátoldalán Payer Imre ajánlja a T. olvasó figyelmébe: teljes mértékben

egyet lehet vele érteni; ismerve a szerző, Rónai-Balázs előző kötetét, amelyről magam is

írtam egy kis recenziót. Az "ember az útpadkáról" fölkelt, s elindult valamerre.

Mondhatnám, "őstermelő" lett, kiváltotta őstermelői igazolványát (példa rá első,

szintén kitűnő kötete), - s dolgozik!

A kötetet indító vers élet- és helyzetkép is egyben, önvallomás a költőről, afféle ars poetica;

ugyanis a vers harmadik szakaszának utolsó két sora így szól:

"Merenghetek lelkem terményein,

és nem mint ki mindjárt árulni fog."

Talán ez a rá jellemző legfontosabb mondat. Ő az "őstermelő", aki nem a piacra, a NAGYBANI PIAC-ra dolgozik. Főleg a maga örömére, s a "felesleget" adja csak másoknak. Keveset ír,

de az minőség: íze, zamata van. A jeles műfordítás értéket közvetít a világnak! Lehetne akár az angolszász beat-költők leszármazottja is.

Élethelyzete változott ugyan, de a körülmények talán kevésbé. Képei magával ragadóan szépek,

tiszták, egyéniek; ahogy Payer Imre fogalmazza: "… a költő tehetségesen folytatja és újítja meg

a költészet ezen hagyományát." Mármint a zsánerképeket. Jó, bölcs megfigyelő fiatal kora ellenére.

Az első vers szintén harmadik szakaszának első két sora is erről árulkodik:

"Milyen komoly és becses

az indusztriál hamutartó,"

Az idegen kifejezés szépen simul a szép magyar szövegbe.

(Remélem, csak elírás az első versszak utolsó sorában: "nádcukor: szesszagú meleg." A leg-legújabb

helyesírási szótárt még nem ismerem, de a szesszagú nem ésszerű.)

A második vers, a Hagyó ének "morzézva" adja és hagyja utódainknak a "turáni átkot".

Sajátos, mély humor! Az Egy régi ház konyhája erős szociális érzékenységéről vall, előző kötete is

erről tanúskodik. A nyugdíjas - nem hajléktalan - öregembernek "ha látod, adj neki egy százast."

Így, felkiáltó- (felszólító-) jel nélkül. Csak egyszerűen, mert nagyon együtt érez vele (velük).

Az egyedüllét, a magány verseiben idillikus, kissé könnyedebb talán az előző kötet

költeményeihez képest. Lehet, hogy mára elviselhetőbb:

"és mint az árnyékok, puhán

úgy nyújtózik bennem, lassan,

gyökérként megállíthatatlan,

valami lusta és csodás,

hogy létezem." (Anzix a parkból)

Tehát, lehet, hogy "gyökeret" vert? A létezés már nem oly elviselhetetlen? Jól gondoltam,

hogy korábbi pesszimizmusa mögött, legbelül, naiv optimizmus van? Remélem! Payer Imre is

ebben erősíti meg az olvasót, engem is: "mégis a stroboszkópszerű elrendezés a kötetben azoknak a költeményeknek a hangját erősíti fel, melyek az élet megélésére biztatnak." Fontos megállapítás ez!

"A természet fia vagyok,

ezé a természeté."

- írja Reggeli dal című versében.

Azt remélem, hogy nem mindig az utca emberével ért egyet a költő, mert az utca embere is sokarcú.

A Lobogás című verse, főleg első sorai szépek ugyan, de (szerintem) hamisak, tőlem távol állnak,

ha ez hitvallás:

"A símaszk mögött,

lángoló utcakő mögött

egy arc van

és ifjúság.

Ott hit lobog,

amott a zászló,

s a mellékutcában árulás,"

A költő ugyanakkor "a pesti őszben." "Önálló / öntudat / ökörnyál…"-nak láttatja saját magát.

(Utalás a tüntetésekre, tv-székház ostromára) ha így is lenne, világnézet-különbségünk dacára,

ellenére is, ez a hitvallása nem durva, sőt…, árnyalt, nem "direkt vers".

(Bár, ez is saját vélemény: a tüntetők - Kossuth tér, bárhol - ma nem a szegények közül valók.

S itt hamis a baba.)

Az Éhes vers megint csak a szegények melletti kiállásról szól.

Ha elnézek… című versében Trianon fájdalmát írja le költői pontossággal:

"Állok itten körbevágva,

pedig minden megbocsátva.

S körülöttem Európa.

S alattam is Európa."

Végül is jogunk van a fájdalmas emlékezésre, az igazságtalan békediktátumra, de fölösleges sebvakarásra kevésbé.

A tetves-dal, Az utcán című versek mellbevágóan kemények, az előbbi a középkor bidermeieres, mosdatlan,

pacsuli korszakára hajaz, ott is a gúnyversekre, bár mai; (újra vannak, sajnos, tetves emberek), mint ahogy

Az utcán verse is: ismétlődik a múlt. (A múlt előtti múlt - teszem hozzá a félreértések elkerülése végett.)

"horpadt mellkasán a tábla:

"ADJANAK". S végül is - hátha."

Aki nem koldul, az dolgozik, de sokszor minek, miért, mert nem fizetik meg.

"Fogyasztok, míg el nem kaparnak."…

"És remekül tudok hazudni."

"Krisztus is magyar volt:

neki se volt könnyű,

gondoljátok meg proletárok!"

írja a Gondoljátok meg című keserű versében, mert ez van, sokuknak, a legtöbbjének;

és Hegedűs János barátját parafrazeálva:

"Aki dolgozik, annak kemény,

az törlesztésről álmodik

és bámulja a felhőket,

hogy mikor is

szakad rá a kibaszott ég."

Munkából megélni nehéz, munka nélkül akár lízingelhetsz is, mert van rá fedezeted.

Helyzet van. Állapíthatjuk meg.

A Havas tájakon róka fut versében azt javasolja, hogy "Túlélni a telet." Ez is egy perspektíva.

A békáé. És perspektíva mindig van!

A Tücsöksiratóban (címadó vers) írja:

"A gürcölésbe nézd, hogy belejöttünk.

Megszoktuk, már szinte otthonos…"

"Hazajössz, és látod, hogy vagyok."

A kezdő és a záró vers nemcsak hogy zsánerkép, ahogyan Payer Imre fogalmaz, de keményebb is,

helyzetkép. A nyitó vers - költői helyzetkép, a záró vers - a magánemberé, aki már nincs egyedül.

A borító, szerintem, nem igazán találó, rajzossága ezoterikus, kissé gyermeteg, maga a költő pedig nem.

A verses kötet az Orpheusz kiadásában jelent meg 2009-ben.

(A cikk olvasható az újonnan megjelent kulturális havilapban is. http://www.ahonap.hu/ )