Egy verskötet a kezemben

Balogh Örse: Törékeny szavak - Versek
(Szerzői kiadás, 2009, Orosháza. Nyomda: Iniciálé Bt.Orosháza. page 88.)
A szavak sajátja a törékenység, a széttéphetőség, a megsemmisíthetőség, az alábecsülhetőség egy fentebb eszme, áramlat, ízlés, finnyáskodás...stb jegyében, a megmaradás az egyedülvalóság. De a legtöbbet közlő jelrendszer - a szöveggé formált beszéd - rejtelmében megőrzött titkok mágikus beavatásában valóban törékennyé válhat a szó. Általában sokan szét is darabolnák, megsemmisítenék az értelmes szót, szöveget, mert az értelmetlenség álarcában bújdokolva jobban lehet fröccskölni, jobban lehet lejáratni. Mert jóideje már, hogy a művészet a társadalmi dezillúziót felerősítve tükrözi, sőt gerjeszt a pusztító dekadenciára. Tudjuk, hogy nem egyszer ijesztő eszmék kiszolgálója lett egy-egy az AVANTGÁRDNAK KIKIÁLTOTT áramlat, lásd a futurizmust és a dadaizmust is mellé. S ma is ez van gyakran! De a realizmusról is mondhatnánk egy-két negatívumot, különösen a belőle kipréselt szocialista realizmusról.
Mert van egy irodalom, amely elmondja az életet, s van egy másik réteg irodalma: elmondom így vagy úgy az életet, s ebből én megélek. Persze, hogy ebben a körben másnak nincs helye. A Törékeny szavak kötet írója, már régen nem dédelget olyan hiú ábrándokat, hogy vezető irodalmi folyóiratok első oldalain trónoljon. Ő megmaradt és büszkén vállalja, hogy vidéki költő és grafikus. Ő maga szeret időnként mesélni magáról, a vidéki magányról, a nehéz sorsról, amilyent egy életen át le kellett élni, s éli ma is. Balogh Örse éli a maga életét, s azt meséli el, teremtve egy világot, amely egy kicsit a reneszánsz korát is idézi, de nem mentes a köröttünk lévő feszültségektől sem. Ő nem követ irodalmi ndivatokat, áramlatokat, újfajta, formabontó eszközrendszerrel nem él. Nem él, mert vallja, hogy az emberi szó a maga több évezredes mivoltában mindent hordoz, csak jól kell egymás mellé illeszteni azokat.
Ezért Balogh Örse azt írja::
" Álmaimban néha
csillagok közt járok,
hol nincsenek holnapok,
attól sem kell félnem, hogy meghalok."
Nem tudom miért ír Balogh Örse verset! Persze azt sem tudom, hogy én miért írok! Kell írni! Azt hiszem ennyi a titok.
Lapozgatom a könyvet: rajzok és versek váltogatják egymást. A versek epigrammai villanások az élet pillanatairól, Balogh Örse lelki villanásairól, hangulatairól, töprengő válaszkereséseiről a világról. Mire keresi a választ? Távolságok ember és ember között vagyis vagyunk-e egymásért, avagy csak lebegünk a világban, aztán a hársak üzenetéről, de megint az emberről, önmagáról szól, mert mindenhol önmagáról szól, ez a versek lényege. S aztán vannak címzett versek valakiknek, és vannak dolgok, fák, házak, utcák, szülőföld szűken és tágan, kiknek csak úgy üzenget. vagy inkább önmagát biztatgatja a szóra, szebb és reményesebb napokra.
Tetszettek ez a kis versek, pillanatsóhajok, rezzenetek, lírai vallomások, mert egy halkszavú asszony világa tárulkozik ki. A másik érdeme a KÖTETNEK, HOGY NAGYON IS OROSHÁZIAS EZ A HANGULAT, AMIT Ő TEREMT, S EZ NAGY ÉRTÉK MANAPSÁG. Sok szép vers, hangulat röppen fel a kötet lapjairól, ha arra szánjuk magunkat, hogy olvasgatjuk, lapozgatjuk a könyvet.
A kötetet a szerzői sejtelmesen szép grafikát díszítik.
A kötet szerzői kiadáskánt jelent meg, vegyétek és olvassátok, mert megérdemli ez a könyv, hogy ott legyen a köztudatban.
Balogh Örse eddigi könyvei: Családi krónika (1994), Hazajöttem (1999.), Hétköznapok fekete históriája (1882-1910) -2006-os megjelenéssel.
(fb)