Egy könyv Nagyszénásról

TARAJ
Kaptam nemrég egy könyvet vagy lehet, hogy nem is könyv csak füzet, de kiáltó szó ez a 33 oldalas kiadvány. A címe TARAJ, Sorozatcím: Mozaikok a szülőföldről sorozat 1. Nagyszénáson, úgy tűnik újabb hazaismereti lelkesedés került előtérbe, szűkebb és tágabb hazánkat ismerni kell, állítják erős szívvel, hogy szeretni is tudjuk. Ez a kis füzet, ennek első darabja, s a szeretet példája, no és annak, hogy kimondja a nemzet újkori folyamatos pusztításának forrását is, ami nem más, mint az 1945 utáni világ. Amely ellentmondásosan bár, de nem igazán a nemzetszeretetről, hazaszeretetről, hazafelemelésről szólt

A kiadvány szerzője Gyenge Antal, igen nagy szorgalommal és meleg szívvel gyűjtötte a füzet anyagát, hogy kellő helytörténészi alapossággal és nagy hozzáértéssel emléket állítson egy Nagyszénáshoz tartozó határrész, tanyaközpont Taraj lakóinak és felvázolja az alig több mint 70 év történetét.

Mélyen megérintett a kiadvány, - (amit Kulcsár László egykori szeretet tanárkollégám adott, aki a szerkesztő munkáját vette magára, s remekelt) - hiszen jártam Tarajon. Feleségem révén rokonok laktak ott: Berényi Andrásék, kiknek a tanyájuk a dülőre ferdén állott és fazsindelyes volt a tető.
Tarajon valamikor nagyon régen rokonlátogatóban jártam. Így érzelmi szálak is fűznek ehhez a kis könyvfüzethez is azáltal, hogy személyesen megtapasztaltam egykoron az itteniek életét. A kiadványban is említés van a Berényi családról, akinél valamikor 40 évvel ezelőtt látogatóban voltunk. Pálmatérig mentünk vonattal Orosházáról, s ott már várt bennünket (feleségem és vele engem is) rokona a "sógor bácsi". Lovaskocsival jött elénk, s úgy poroszkálva vitte a kocsit a két paci egészen Tarajig. Szép és ízléses kiadvány a teljes címmel így megjelenő füzet:Egy darab föld, egy darab történelem: TARAJ, mint. ahogyan az emlékek is felidéződnek, s szinte látom a tanyaudvart, a tanyabelsőt, s ahogy körbevittek megmutatni a jószágokat, hisz parasztembernek ez volt a kincse. Ködből rémlik fel a múlt, s ahogy forgatgatom az elegáns nyomtatású kiadványt, egyre jobban felrémilik a békési táj emberének minden szomorúsága. Mert alattomos módon űzték el innen az embereket, hogy nem adtak semmit, csak vittek, s így a Berényi család is széthullott.

András bácsiék beköltöztek Nagyszénásra, gyerekeik pedig szerte az országban: Orosháza, Budapest és Pécs.

De mit is tudunk meg Tarajról? "Taraj községünk (Nagyszénás) északnyugati részén fekszik. Eredeti tulajdonos Trautmansdorf családról kapta a nevét. Gróf Trautmansdorf József császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, és egy ideig Ausztria berlini követe volt." A birtok házasság révén jutott a tulajdonába a 19 század elején s 1899-ben felparcellázta és eladta. Ekkor kezdődött Taraj élete, az új tulajdonosok házakat építettek, aztán iskolát, vegyes boltot., s élt a "falucska", amíg a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való kénszerítés megfosztotta az embereket a magántulajdontól, s így a föld elvesztésével, s az elzártsággal szépen felmorzsolódott. Kár érte! Mert egy másfajta gazdálkodás megmaradása és annak fejlesztése mai gondjainkon többet megoldana, a nyugati farmer gazdálkodás azonban a szocialista gondolkodással nem volt összeegyeztethető.

Jó kiadvány, aminek értékét emelhette volna, néhány egykori taraji család visszaemlékezése. De még megtehető, ami egy újabb kiadvány alapja lehetne. Folytanivaló munka mindenképpen.

Műfaját tekintva helytörténeti dolgozat, kellő tudományos alapossággal és gazdag könyvészeti anyaggal alátámasztva.