Kölcsey olvasmányai

Mindenképpen nagy kalandnak ígérkezik az egyszerű olvasó ember számára, ha olyan író, gondolkodó, könyvtárába tekinthet be,- mint ahogyan most én teszem -, Kölcseyébe, aki messze kiemelkedő egyénisége a magyar szellemi életnek. A Gondolat Kiadó a Nemzeti Téka sorozatban jelentette meg Szabó G. Zoltán tollából a KÖLCSEY FERENC KÖNYVTÁRA ÉS OLVASMÁNYAI 184 oldalas könyvet. A kiadvány Nemzeti Téka sorozat a Gondolat Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár sorozata, eme kötetet legalábbis közösen jegyzik kiadóként. Mindez jelzi, hogy a könyvekben rejlő nemzeti szellemi kincs közös erőfeszítéssel egyre inkább a közérdeklődés hasznára mindenki számára még inkább hozzáférhetőbbé lesz. A 184 oldalas könyv kisebbik része - mintegy 44 oldal - a rendkívül meditatív, s számos továbbgondolásra érdemes kérdést felvető tanulmánya Szabó G. Zoltán tollából.

A kötet és a tanulmány elkészültének alapindítéka, a közönség elé tárni, ami nem más mint "az OSZK Kézirattárában a Fol.Hung.1887/14 sz. alatt található egy 1934/89 számon könyvtári állományba vett kézirat, amelynek fedőlapján a következő olvasható:" Kölcsey Ferencz hagyatékából a magyar nemzeti Muzeumnak 1867.Január 17-én beküldetett könyvtár jegyzéke."

Igazán érdekelt, hogy Kölcsey magasfokú műveltsége és nyilvánvalóan az anyagi helyzetének függvénye hogyan kapcsolódott egymáshoz. A kor életformája ekkor inkább a vidéken kiépített kúria-magány, bár Pest mindig fontos volt számárA. Nagykároly, Szatmár vármegye székhelye, ahol vármegyei főtisztviselő volt inkább a megyei közgyűlések idején volt pezsgő életű, különben csend volt. Pesten képviselősége idején forgott igazán a magasabb igényességet is felmutató értelmiségi körökben, s itt szerzett inkább tudomást az új könyvekről is. Kétségtelen tény, hogy barátai: Bajza, Kazinczy, Szemere, Kisfaludy, azért gyakorta felhívhatták Kölcsey figyelmét, de tudjuk, hogy a kiadók is érdekeltek voltak könyveik terjesztésében, s számos dokumentum bizonyítja is, hogy Kölcsey is rendelt.

Tehát mekkora lehetett Kölcsey könyvtára. Egyes becslések szerint 1000-nél pár százzal több, de pontos adatunk nincs. Az adományozási jegyzék 300-nál valamivel több tételt tartalmaz, ami a maga korában jelentősnek számított.

Szóval érdemes lapozgatni ezt a kis könyvet, mert érdekes gondolatokat ébreszt az emberben, különösen akkor, ha figyelembe veszem, hogy egyesek már ismét a Guttenberg galaxis halálát jósolják, sőt egyáltalán az írás halálát, a képi kommunikációval szemben. Nos azt hiszem ezt a szót, hogy Kölcsey nekem példa nagyon nehéz lesz képi úton kifejezni, vagy én vagyok már nagyon buta!
Hadd tegyem még hozzá, hogy a szerző által felvetett kérdések nem csupán egy filológus kérdései, hanem Kölcsey bölcselő emberi képének részei is. S akkor még jönnek a bennem megfogalmazottak is...

Aki teheti (s miért ne tehetné!) szánjon kis időt a könyvre. Bölcsebb lesz, ha átlapozta, de különösen akkor, ha töprengve végig is olvasta.

Jó olvasást!
Kinek ajánlom a könyvet? Jó a kérdés, hiszen alapvetően egy könyvjegyzékről van szó, egy tanulmánymelléklettel. Mégis meggyőződéssel mondom, hogy minden politikusnak, tanárnak, média szakembernek, újságírónak és még sorolhatnám kézbe kellene venni ezt a könyvet. A könyv bizonyítja Kölcsey rendkívül széleskörű érdeklődését, műveltségének egyik forrását és azt a felelős magatartást, amit a szigorú erkölcsű költő és politikus elvárt önmagától. Ez példa kellene legyen a mai világban is.