Orosháza monográfiája

Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából

Szerzők: Rózsa Zoltán, Erostyák Zoltán, Kovács Edina, Kovács Orsolya, Danyik Tibor

Szerkesztő Rózsa Zoltán

Kiadó: Szántó Kovács János Területi Múzeum

Megjelenés éve:2010.

ISBN: 978-963-88816-1-3

A könyvre adott értékelő pontok száma: 9.

Köszönet a könyvért, melyet a Szántó Kovácsa Múzeum ajándékozott a bemutató alkalmából

Orosháza város alapításának 225. évfordulóján 1969-ben illetve már azt megelőzően jelent meg egy nagyszabású munka, amely azóta és minta- és példaértékű mű, OROSHÁZA MONOGRÁFIÁJA I-II. A két vaskos kötet szerkesztője a fáradhatatlan kutató és múzeumigazgató NAGY GYULA. Maga az évszám sokmindent magyaráz nekünk, hogy egyrészt utolsó mentést végzett el az akkori szerzőgárda, másrészt maga a kor rányomta bélyegét az ideológiai irányultságát is a munkára. Természetszerűen azonban én joggal állítom, hogy ma is korrekt és igazi forrásértékű munka ez a monográfia, még akkor is, ha itt-ott le kell hámozni egyes megállapításainál az ideológiai burkot, a marxista történelemszemlélet vadhajtásait le kell nyesegetni. Nos éppen ez az oka annak, hogy több mint 40 év elmúltával el kellene végezni ezt újravizsgálati és mai szemmel való értékelő munkát. Nos ezt már jónéhányan hosszú ideje, mondhatnám a rendszerváltás óta szorgalmazzuk, s úgy tűnik a múzeum immár második nekilendüléssel is nekirugaszkodott az elképzelések feltérképezéséhez, a munkában rész vállaló szerzői csoport kialakításához, s ennek jegyében született meg egy 36 oldalas mutatványfüzet, néhány téma felvetésével.

A november eleji nyitott beszélgetésen a kötet szerzői ismertették az igen szépszámú orosházi érdeklődőknek a dolgozatok tartalmát, témavilágát, aztán egy szűkebb beszélgetésre került sor, ami már a monográfia körvonalait próbálta megrajzolni. Rózsa Zoltán igazgató-régész leginkább a maga szakterülete oldaláról közelítette meg a kérdéskört, s egyértelműen vázolta, hogy azt szeretnék felvázolni, hogy Orosháza és környéke az ókorban már igen fontos kerekedelmi és hadiutak mentén kialakult település volt, s ez számos újszerű dolgot és következtetést vonhat maga után. Mindezek feltárása felmutatása Rózsa Zoltán szerint az Alföld eme részének és Orosháza mezőgazdaságának 21. századi képét is is alakíthatná, ha mindezt komolyan felhasználnák a döntéshelyzetben lévők. Olyan hihetetlen tudás birtokában voltak az itt élők a ólorban, hogy csak csudálni lehet őket, s így gyökeresen változtathat meg bennünk jónéhány civilizáció-fejlődési sémát.

Erostyák Zoltán a középkor végi és 19. századi történelmi kutatások új eredményeit tartaná fontosnak bemutatni, s a társadalmi mozgások mellett mindenképpen kitérne azokra a földrajzi, időjárási tényezőkre is, amely nagy szerepet játszottak az élelmiszertermelések gazdagságában vagy éppen hiányában. Tehát mindenképpen a meteorológia kutatások új eredményire is felhívja a figyelmet, mert ezek kihatottak a társadalmi mozgásokra, s lehetséges, hogy néhány dolgot alaposan át kell értékelnünk. A meghívott vendégek a szegedi egyetemről, egyrészt a monográfia praktikusságára hívták fel a figyelmet, hogy szolgáljon majd gazdasági törekvéseket, ötleteket( turizmus) a szakembereknek. Másrészt szó esett a 19 század végi agrárszocialista mozgalmak újfajta megközelítésére is, megtisztítva azokat az úgymond marxista ferdítésektől, félremagyarázásoktól, a kommunista beütésektől.

Nos megkérdezhetném, hogy ez a kis kiadvány, amely egyébként rendkívül szemrevaló és ízléses, no és tartalmas, mennyiben vitte előbbre a monográfia ügyét! Nem tudok rá válaszolni. Az egyik szerkesztési elv világosan kirajzolódik: Orosháza az utak mentén, Orosháza a történelem útjai mentén. Ókortól egészen addig lehet elvezetni a dolgokat, amikor e vidéken beszántják a történelmi utakat. Az üzenet világos és döbbenetes, amikor már semmit sem ismerünk a múltból a meglévő emléket tudatlanságból fakadóan eltüntetjük. Szép a pályaív: az ókor emberének rendkívül sokrétű tudásától a ma emberének tudatlanságáig. Egy másik út a tanyák építésétől a tanyarendszer szétdúlásáig vezet.

Ha ezt korszakról korszakra követni tudja a szerkesztő, s a dolgozatok is ezt támasztják alá, akkor adva van a monográfia váza. Már csak fel kell öltöztetni. Kellenek középkor és újkor (külön kiskorszakonként) kutatók, s aztán lehet dolgozni, levéltározni, de ez a munka jelentős anyagi hátteret is kíván. A levéltári vagy egyéb kutatói munkáját is meg kell fizetni, a dolgozatok megírása sem két Ft., no és szerkesztés, korrektor, lektorok, nyomdászok, tördelők. A legvilágosabban kirajzolódó fejezete a leendő könyvnek az Ókor. A többi még kimunkálatlan, ködös és kicsit hiányos, és azt hiszem ellentmondásos is.

Hát nem tudom, hogy lesz-e 2015-re monográfia vagy csak egy dolgozatgyűjtemén ismét, ahogy volt 1994-ben is.

Nem vagyok optimista.