Darvas viszonya Orosházához
Egy gyulai színházi előadás után Orosházán beszélgettünk ennek a városnak a szellemi teréről , annál is inkább, hogy a Tér című drámát néztük meg a Ladics-ház udvarán. S akkor töprengtem, gomdolkoztam, hogy Darvas, akit itt a legnagyobbnak tartanak, vajon van-e olyan magasztos hatással, mint mondjuk Bolyai János Marosvásárhelyre. Vajon, hogy állunk ezzel. S kérdik tőlem, milyen volt Darvas magyarságtudata, vajon igazán szülőföldje volt-e Orosháza? (Tudjuk, hogy a nagymama, akit soha nem hívtak meg Orosházára a Bihari hegyekből elvándorolt egyszer ide, hogy meglátogassa Mihály fiát, ki béresként bár, de ezerszer jobb sorsban élt, mint otthoni ősei! S a nagymama azt mondta, itt van mit ennie, nincs panasz, mert akár úr is lehetne. S hazament a Bihari hegyekbe. Az unokák nem nagyon látogatták, sőt talán soha nem is voltak.). Az íróvá váló Darvas restellte a Dumitrás nevet, s 1932-en Darvasra változtatta. Bátyja maradt Dumitrás mindhalálig. Aztán eszembe ötlött pár évvel ezelőtt kaptam egy Darvas megemlékezésre egy meghívót, melyen az idézet Darvastól származott, s a tájat a vakondtúrás árnyékából ítélte meg, s ez engem nagyon megdöbbentetett, s nem mentem el. Persze azt is érdemes vizsgálni, hogy ki rendezte az ünnepséget, és milyen szándékok vezérelték.
S aztán itt van egy blogbejegyzés (http://www.olvasonaplo.hu/ ), ami megint kérdőjeleket vet fel bennem. S aztán rákeresek Bakó Imre (költő), Féja Géza (író) stb Darvas értékelésekkel, s egy merőben ellentétes világ tárul fel előttem. Hát ilyen kettős arculató Darvas! valami nincsen rendben akkor Darvas körül. Ideje lenne már egy valóságos Darvas József (pontosabban Dumitrás József képet megrajzolni. Hogy akkor ki volt Darvas József?
S íme a blog bejegyzés, amit egyik regénye el nem olvasása kapcsán olvastam.
Darvas József: Város az ingoványon
Tíz esztendeje – ha nem is nap szerint -, hogy e könyv utolsó szavait leírtam. Már a második vagy a harmadik napon hozzákezdtem a megírásához, amikor a Baross utcai ház, ahol ostrom alatt családommal bujkáltam, felszabadult, és néhány hét alatt be is fejeztem. Még a pincében, pillogó gyertyafény mellett kezdtem róni a sorokat, azt se tudtam akkor, hogy könyv lesz-e belőle vagy csupán önmagam számára valamiféle számvetés? Se praktikus írói cél, se műfaj, se gondos írói megmunkálás nem érdekelt akkor. Egyszerűen: muszáj volt írni. Úgy éreztem, nem tudnám elkezdeni azt a másik, az új, a hosszú éveken át várt, vágyott, remélt – s egyszer-egyszer már nem is remélt – életet, ha ami az ostrom rettenetes napjaiban felgyülemlett bennem, el nem mondom. A papírnak csak, önmagamnak vagy másoknak is, mindenkinek? Nem gondolkoztam rajta. Így született meg ez a könyv, a “Város az ingoványon”. Pontos helyét nem is tudnám a magam írói munkásságában. Írtam regényeket, szociográfiát, színdarabot – valamikor, nagyon régen, még verseket is. Ez nem regény, nem riport, nem napló, nem is történelmi dokumentum. Mindegyikből van benne – de ahogy most olvasom, leginkább egy szenvedélyes hangú felszólaláshoz hasonlítanám, valami nagy történelmi percben, amelynek magam is résztvevője voltam. Vádlottként vagy vádlóként? Mint tanú vagy bíró? Kicsit ez is és az is: népem írófiaként… (kép és előszó antikvarium.hu)
A könyvet a Magyarország története a XX. században c. könyvből merítettem. Azt volt hivatott leírni az abban szereplő leírás alapján, hogy hogyan éreztek a budapesti emberek a közel egy hónapos pincében töltött idő után.
Ehhez képest az első hatvan-hetven oldalon át azt taglalja, hogy mi juttatta ide a magyar embert és Budapestet. Hogyan épült az egész város egy ideológiai ingoványra. Mivel én még nem láttam kiutat a taglalásból így becsuktam a könyvet.
Egy gyulai színházi előadás után Orosházán beszélgettünk ennek a városnak a szellemi teréről , annál is inkább, hogy a Tér című drámát néztük meg a Ladics-ház udvarán. S akkor töprengtem, gomdolkoztam, hogy Darvas, akit itt a legnagyobbnak tartanak, vajon van-e olyan magasztos hatással, mint mondjuk Bolyai János Marosvásárhelyre. Vajon, hogy állunk ezzel. S kérdik tőlem, milyen volt Darvas magyarságtudata, vajon igazán szülőföldje volt-e Orosháza? (Tudjuk, hogy a nagymama, akit soha nem hívtak meg Orosházára a Bihari hegyekből elvándorolt egyszer ide, hogy meglátogassa Mihály fiát, ki béresként bár, de ezerszer jobb sorsban élt, mint otthoni ősei! S a nagymama azt mondta, itt van mit ennie, nincs panasz, mert akár úr is lehetne. S hazament a Bihari hegyekbe. Az unokák nem nagyon látogatták, sőt talán soha nem is voltak.). Az íróvá váló Darvas restellte a Dumitrás nevet, s 1932-en Darvasra változtatta. Bátyja maradt Dumitrás mindhalálig. Aztán eszembe ötlött pár évvel ezelőtt kaptam egy Darvas megemlékezésre egy meghívót, melyen az idézet Darvastól származott, s a tájat a vakondtúrás árnyékából ítélte meg, s ez engem nagyon megdöbbentetett, s nem mentem el. Persze azt is érdemes vizsgálni, hogy ki rendezte az ünnepséget, és milyen szándékok vezérelték.
S aztán itt van egy blogbejegyzés (http://www.olvasonaplo.hu/ ), ami megint kérdőjeleket vet fel bennem. S aztán rákeresek Bakó Imre (költő), Féja Géza (író) stb Darvas értékelésekkel, s egy merőben ellentétes világ tárul fel előttem. Hát ilyen kettős arculató Darvas! valami nincsen rendben akkor Darvas körül. Ideje lenne már egy valóságos Darvas József (pontosabban Dumitrás József képet megrajzolni. Hogy akkor ki volt Darvas József?
S íme a blog bejegyzés, amit egyik regénye el nem olvasása kapcsán olvastam.
Darvas József: Város az ingoványon
Tíz esztendeje – ha nem is nap szerint -, hogy e könyv utolsó szavait leírtam. Már a második vagy a harmadik napon hozzákezdtem a megírásához, amikor a Baross utcai ház, ahol ostrom alatt családommal bujkáltam, felszabadult, és néhány hét alatt be is fejeztem. Még a pincében, pillogó gyertyafény mellett kezdtem róni a sorokat, azt se tudtam akkor, hogy könyv lesz-e belőle vagy csupán önmagam számára valamiféle számvetés? Se praktikus írói cél, se műfaj, se gondos írói megmunkálás nem érdekelt akkor. Egyszerűen: muszáj volt írni. Úgy éreztem, nem tudnám elkezdeni azt a másik, az új, a hosszú éveken át várt, vágyott, remélt – s egyszer-egyszer már nem is remélt – életet, ha ami az ostrom rettenetes napjaiban felgyülemlett bennem, el nem mondom. A papírnak csak, önmagamnak vagy másoknak is, mindenkinek? Nem gondolkoztam rajta. Így született meg ez a könyv, a “Város az ingoványon”. Pontos helyét nem is tudnám a magam írói munkásságában. Írtam regényeket, szociográfiát, színdarabot – valamikor, nagyon régen, még verseket is. Ez nem regény, nem riport, nem napló, nem is történelmi dokumentum. Mindegyikből van benne – de ahogy most olvasom, leginkább egy szenvedélyes hangú felszólaláshoz hasonlítanám, valami nagy történelmi percben, amelynek magam is résztvevője voltam. Vádlottként vagy vádlóként? Mint tanú vagy bíró? Kicsit ez is és az is: népem írófiaként… (kép és előszó antikvarium.hu)
A könyvet a Magyarország története a XX. században c. könyvből merítettem. Azt volt hivatott leírni az abban szereplő leírás alapján, hogy hogyan éreztek a budapesti emberek a közel egy hónapos pincében töltött idő után.
Ehhez képest az első hatvan-hetven oldalon át azt taglalja, hogy mi juttatta ide a magyar embert és Budapestet. Hogyan épült az egész város egy ideológiai ingoványra. Mivel én még nem láttam kiutat a taglalásból így becsuktam a könyvet.
Egyébként sem tetszett a hangneme. Zavaróan szenvedélyesen fest le mindent sok-sok áttétellel. Kellő korismeret nélkül nem is igazán lehet érteni. Rengetegszer “céloz” úgy, hogy a szavakat idézőjelbe helyezi – mintegy “kikacsintva” az olvasóra.
Néha úgy éreztem, hogy a szöveg “hangnemét tekintve” akár a kuruc.info főoldalán is megjelenhetne. Csak itt éppen a kommunista testvérek a “jó csávók”.
Nem tetszett. Talán ha 50 oldalt még kibekkelek, akkor jó folytatása lehetett volna a Pincenaplónak, de nem bírtam.
A könyv egyébként szintén valami könyvtár tulajdona volt:
KERÁMIAIPAR K.T.SZ. "
Bp. VII. Hársfa u. 39
Telefon: 222-756
Néha úgy éreztem, hogy a szöveg “hangnemét tekintve” akár a kuruc.info főoldalán is megjelenhetne. Csak itt éppen a kommunista testvérek a “jó csávók”.
Nem tetszett. Talán ha 50 oldalt még kibekkelek, akkor jó folytatása lehetett volna a Pincenaplónak, de nem bírtam.
A könyv egyébként szintén valami könyvtár tulajdona volt:
KERÁMIAIPAR K.T.SZ. "
Bp. VII. Hársfa u. 39
Telefon: 222-756
S akkor itt a nagy feladat: Ki volt Darvas József. Milyen író volt Darvas József? S meg merem kockáztatni a kérdést, hogy valóban Ő Orosháza szellemi óriása? Még akkor is, ha két Kossuth-díjat is kapott.
S akkor itt állok a nagy feladat előtt, megírni a Darvas monográfiát vagy inkább kisérletet tenni, hogy elkészül még kellő időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése