( Az orosházi JELEN - orosházi almanch bemutatóján Sass Ervin, mint szerkesztő)
Kezemben Sass Ervin újabb kötete, mi is lenne más, mint versek, méghozzá versbölcseletek, a keleti ember szűkszavúságával és mély lélekvirágaival, s az emberi elme elvonatkoztatásaival. Ragyogó kis elmegyakorlatok!S nem könnyűek, hiába rövidek. Annál inkább bölcsebbek!
Nos haiku, de mi is a haiku?
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.
Újabb költészetünk érdekessége, nem csupán Sass Ervinnél, hanem általában, hogy költői leleménnyel úgy teremtenek szövegkapcslatokat, hogy a régi formát, néha tartalmat újraépítik, átértékelik, mintegy újból összeállítják a szövegházat, hogy abba kerüljön be az az új tartalmi elem - érzelmi töltés, ami megváltozott, mondhatnám 21 századi jelentéssel bír már.
Hát ilyen új elem Sass Ervinnél is a haiku, aki különben is igen szerette a sajátos epigrammatikus verseket, mintha az ő hatsorosai is ilyen haikuszerűek lennének.
A dolog azonban most mégis valami egészen más jellegű, hiszen tudatosan épített Sass Ervin haikuból egy életbölcseleti templomot, s ez a keleties kupola kerül a templom tetejére. Másként, mint ahogy szokták, de mégis összegez a 80. évén túl lévő orosházi, de Békéscsabán élő költő.
Az összegzés pillérei, amelyeken áll a gondolati kupola a LÉT Értelméről, céljáról, valóságáról és hiábavalóságáról, no és az emberi reményről (95 /miénk a remény/ az elveszíhetetlen/lesz költemény/: Bach muzsikál odafent, ne kopogj tudják, leszel csak voltál, elfutnak a versek, az idő csak álom, nincs ami a kincs, írás a hóra, verset mond Vörösmarty, túlfestett képek önmagukért beszélnek.
Gyötrődöm magam is, hogy idős kor, helyünk elvesztése, a világ robbanásszerű változásai váltja ki a költőből a szomorú, gyakran az elmúlás hívásával vagy fogadására felkészülésével vegyes érzésáradatot! Avagy tényrögzítés az egész csupán.
Nehéz erre választ adni. De kell-e egyáltalán válaszolni mindenre!
Talán ő ebben a haikuban mond véleményt az emberekről, a világról, a létről, az emberi értelemről. S bizony nekünk szegzi a kérdést a mai nemzedéknek: /mi volt a titka/ aki tudta néma/a sors megírta/, ebből már köbetkezik a következő gondolat: /a látható tér/ őrzi a régi képet/ ki volt hófehér/.
A legigazabb hiány napjaink keresett árucikke lett. De Sass Ervinnél a szeretet nem árú, hanem az a kincs. Napjainkban a szeretet is árulják jó pénzért, s reklámozzák, s persze aktuális szóhasználattal élve lájkolják.
Nekem is, Sass Ervinnek is a szeretet az emberi világ egésze, egysége, de a világot feldarabolták, éhes sakálok felfalták.
S mégis:
ha szeretet nincs
mit ér az egész világ
nincs ami kincs - írja a 74. haikuban.
S mennyire igaza van!
2 megjegyzés:
Merészelem megjegyezni,hogy teljesen egyetértek Veled a Sass Ervin haikoi kapcsán,de még most se emlegesd a kivonulást,az elmúlást.Tudom,hogy magadban,talán papiron is!-már elkészítetted a LELTÁRT.De ehhez még hozzájönnek dolgok...az ezután megírandók!Tehát fel a fejjel...biztassuk egymást!Neked gazdag örökséged van,és van,aki "örökölje"!Alkoss...!Tovább is...pista
Igazad van, de mégis minden nap ott áll már az ember az IDŐ KAPUJÁBAN, ahol már számolják a múló megfoghatatlant, s bármilyen is a viszonyunk a dologhoz, nem szabadulunk tőle.
Megjegyzés küldése