Szerző: Verrasztó Gábor
Kiadó: Napkút Kiadó - Budai Polgár Nonprofit Kft
Megjelenés éve: Budapest 2010
ISBN: 978 963 263 137 0
Értékelésem alapján adott pontok száma: 9
A könyvet vettem a Művészetek palotájában 2010. aug. 21-én a földszinti könyvesházban.
Elolvastam: 2010. szeptember végére, s aztán hosszasan eltöprengtem a múlton, értékeink ápolásán, elherdálásán, megőrzésén és megtagadásán.
Mi tagadás be kell vallanom egyre inkább szeretem Verrasztó Gábor könyveit, akinek több munkája kötődik már Orosházához és a környékhez is. Szeretem, mert olyan értékes dolgot művel, amely példázatos: ment, felidéz, átad, tanít, szívünkbe lopja a múlt nagyszerű értékeit, s elárulja a nagy titkot áttételesen, hogy minden kicsinyességünk, gyengeségünk, sikertelenségünk alapja egy rossz beidegződés, a pusztítás, az állandó újnak a hajszolása, amely már végső határához ért, s lám most már szegényedünk. Szegényedónk értékekben, szegényedünk tudásban, szegényedünk érzelmekben, s a nihil lasan uralkodni kezd.
De a Verrasztó-könyv valami egészen más. Ő ment! Mesél és közben értékmentést végez. Mesél és idehozza létünk fontos, de valahol elveszített egy-egy aranyhímzését.
Izgalmas pillanat volt, amikor felfedeztem a könyvben Verrasztó orosháziasságát is, hiszen a Daubner cukrász családról írott kisesszé, felidézte bennem az egykori orosházi Daubner cukrászdát is és mellette a mozit. Az épület még megvan, azt hiszem kínai bolt van benne, a sarkán lévő hajdani mozi épülete, már eltűnt. Nos így röppentett benünket Verrasztó Budáról haza Orosházára, s jól esett ez a repülés.
Harmincnégy írás, harmincnégy sors került bennük megörökítésre. Szép és izgalmas kis kötet a mostani is, akárcsak Verrasztó eddigi könyvei.
No a budai sétákról szóló barangoló könyve Verrasztónak, nem a nihil könyve, hanem értékmentés könyve. Gratulálok neki. Sikerült!
Továbbgondolva a szándék kérdést, hogy miért e könyv? Hát azért, mert sokatírtak már Budáról, de nem eleget, meg azért is, mert sokat írtak már Orosházáról, de még annyira nem eleget! Sőt! Azt mondom, keveset írtak, és nem is mindig igazat. A műltkoriban már feszegettem a kérdést, hogy adja meg egy város imázsát. Nem tudom, hogy helyi politikusaink figyelnek-e ilyes dolgokra, de Orosházára nagyon ráférne végre az odasfigyelés. Hiszen egy teljesen jelklegten és érzéstelítelenített városkába él a mintegy 30 ezer fős lakosság, de milyen érzülettel van iránta. Ha úgy veszem, az orosházi Verrasztó könyve egyfajta üzenet is - ha nem is annak szánta - , hogy mi adja a városimázst! Megfogalmazom pontosabban ezirányú véleményewmet, amelyet kiérzek a könyvből, vagy legalábbis ilyen sugallata is van a Verrasztó kötetnek.
A városimázst emberek, jó vagy rosszízlésű emberek alakítják. Ők teremtik az épületeket, a várost vagyaztaz élésteret, ahol aztán az emberek vagy jól érzik magukat vagy nem. Ez a gondolat ilyen módon üzenet Orosházának, mert sokmindent nagyon rosszul alakítottak, hiszen a középszerűség volt az iránymutató a városépítésben, a városszellem alakításában. Az épületek tükörképei ennek a gondolkodásnak (betonkalitkák egy betonfalanszterhez igazítva mindent még a lelkeket is abba zárták volna be. Ez a tárgyi világ, a KÉP. Lám Budán mégis más a helyzet! Igaz ott is bele-belehataptak a mnúlt városába, pusztították is tiszteségesen, de hála legyen sokminden megmenekült, mert vigyázott rájuk a legenda, a helyi legenda, amit az emberek teremtettek, s ebben fontosak voltak a művészek, írók s teremtődött meg Budán a másik fontos eleme az imázsnak, az EMLÉKEZET és az ÍRÁS. Orosháza taszította magától a poltika oldaláról a múlt emlékezetének őrzését, s az írás sem lett olyan mint amilyen kellett volna. Darvas is csupán olyan dolgokat írt meg Orosházáról, amely osztályharcos szemléletét igazolta, az igazi Orosházát félt megírni. De ha Darvasról van szó akkor nem hagyhatom ki, hogy a Budai séták sorozatban ott van az ő háza is. Hát nem akármilyen!
Az írások mindegyikét szemléletesebbé teszi, hogy régi és mai képek a leírtakat még inkább megeleveníti.
Aki teheti, olvassa el. Megéri, mert rádöbbenünk, hogy mellettünk lévő házban is milyen értékek életsorsok vannak. Kedvet kaptam én is megírom az Orosházi históriákat csak egy kicsit másként, mert nem illik pontosan így írni. Aztán az itteni történetek is mások minden valószínűséggel.
Örülök Verrasztó új könyvének.
Várom az újabbakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése