Könyvtárosok megint kitaláltak...

A Könyvtárosok Orosházán mindig kitalálnak valamit, mert ők rettentően szenvedelmes emberkék, s még arra is biztatnak folyton, hogy veszítsek el egy könyvet. Mondjuk tehetném, hiszen úgy sincsen már hova tennem a könyveket, s még mindig gyűjtöm és olvasom azokat. Én is, ők is ilyen fertőzött emberek vagyunk, azt hiszem egy különleges állatkertben kellene minket mutogatni, ahol ott élünk, olvasunk, eszünk, főzünk, ölelkezünk, játszunk a gyerekekkel az unokákkal, s köröttünk csak könyvek vannak. Miért is ne! Orosházának legalább lenne a kevésszámú, vagy inkább úgy mondom ritka-ritka- mégritkább számú nevezetessége mellett még egy igazi látvány: a

KÖNYVÁLLATKERT. Itt aztán találkoznánk a meséskönyveket szerető oroszlánokkal, a tudományos könyveket bújó majmokkal, a politikai e-könyveket hallgató lajhárokkal, no és a folytatásos kalanregényeket kedvelő vizilovakkal.
De azért be kell vallanom, hogy ebben a szenvedelmes nálunk családi könyvimádatban én magam is bűnös vagyok. Pedig mindig mondtam a családnak: olvasni nem kell, elég, ha apátok, nagyapátok olvas. De nem lehet velük beszélni! Elkapták a szenvedélyt, mint a náthát,hát ott van Panka unokám még blogot is ír, hogy suttogjon a könyvekről, de az apja is könyvbolond volt, és úgy beszél aztán gyerekeinek olvasmányait továbbépítgetve, mint egy szenvedélyes focidrukker a csapatáról. S kész ott van már a betegség: Dorcsi, Eszter népdalokat énekel (azért van yuotube, hogy népdalokat keressenek és énekeljenek együtt,kánonban...Réka és Gergő sem ódzkodik az olvasástól, rájöttek, hogy íze, illata van a szövegnek és a könyvnek. S aztán nyaranta-telente ide-oda menni is szoktunk - leginkább haza, Erdélyországba - ahol további könyvimádókkal találkozunk, miközben a tájról, épületekről, városokról, falvakról mesélünk/mesélnek. A legveszedelmesebb dolog, ha olyan rendezvényekre is elvisszük őket, mint könyvbemutató. S aztán hetek-hónapok után felidézzük: merre jártunk, mit is láttunk, kiről hallottunk. Hát mifelénk így törekszünk, de szenvedélyesen, hogy megutáltassuk a könyvet. S hogy mégis szeretik, ahhoz nekünk semmi közünk, mert mi azt mondjuk: elég, ha mi olvasunk!
Bumm! drága KÖNYVTÁROSHÁZA barátaim, így állunk ezzel a kérdéssel a családban. Nálunk egy szoba tele van könyvvel, ez a mi Könyvesházunk. Ez a szoba a könyvfertőzés helye. Itt is lehet játszani, de szabály van, rendnek is kell lenni. Mert mintegy 5 ezer kötettel másként nem bírna az ember. Ők tudják, hogy csak ki kell keresni egyik másik olvasmányt, s használni is lehet, meg rögtön tudnak kérdezni. Igy kezdődik nálunk a könyimádat, mert könyvek között kell élni. Nálunk illik könyvet ajándékozni, s el is olvasni, s a könyvről beszélni is szoktunk olvasás után. Persze néha én is gyarapítom a könyvek sorát egy-egy irománnyal, a mesékre büszkék már.
Most még mondom, hogy:
olvasás- öröm, mámor, felfedezés, gondolkodás, szárnyalás
kortárs magyar irodalom: érdekes, konzervatív vagyok, másolások, néha lenyűgöz, találékony
e-könyv : manipuláció, olvasáspótló műgumi, lusták könyve, nagyinak jó, jaj,
könyvesblogok: szellemesek, igazi kritikák, nem akadémikus, szeretem, a trágárt elkerülöm, fegyelemre nevelő, könyvterjesztő
könyvtár: szentély, múzsák- filozófusok találkahelye, csend, nyugalom, elmélyülés (ha klasszikusan képezték ki!)
(másként is értelmezhető: könyvraktár, kultúrhely, abrakoló, kötelező olvasmány,