A mi meséink

Meséskönyvet írni az utóbbi időben divat. Mindenki ír, meséskönyvet, én már kettőt is közreadtam. Egy-két mesém már azért közszájon is forog, sőt van egy mesemondó versenyünk is Gyopárka tündér névvel, amit az idén ötödik alkalommal rendeztünk meg, s lassan-lassan az is kárpát-medenceivé terebélyesedik. Kár, hogy csak későn értesültem ezen meseíró gyerkőcökről, mert nagy élmény lehetett volna, ha elhívtuk volna erre a versenyre is, s itt az orosházi közönség előtt is felolvassák meséiket. De aztán a blogon olvastam, hogy volt egy sikeres bemutató is. Ehhez szívből gratulálok! Sőt a blogon láttam, hogy Verasztó Tóni bácsi is jelentkezett egy-két mesével, akkor őt is meghívtuk volna mesét olvasni! No, ami késik, az talán nem múlik el!
De most a könyvről akarok szólni, mert úgy gondolom fontos erről említést tenni, hiszen nagyszerű kezdeményezésről van szó! Ám az indulás végterméke mintha egy picit döcögne!
Szóval a könyv! Minden bizonnyal az a csapat, akik itt Orosházán kézbe vették a könyvet, s nem a monitoron nézegették a meséket, azoknak nagy élményt jelentett a nyomtatott szöveg. Mert bárki bármit mond az internet és a blogolás elveszi a mese varázsát. De haladjunk sorban, s előbb az első benyomásról a könyv látványáról szóljunk. A címlap rajzaival semmi bajom, de a tiszta fehér alapnak a meghagyása zavaró számomra. Szóval erre meg kellett volna kérni egy könyvillusztrátort vagy hozzáérető szerkesztőt, akinek már gyakorlat tapasztalata van, hogy tervezze meg. Grafikailag tartom egy kicsit melléfogásnak a címlapot. Egy számítógépes tördelő soha nem úgy látja a borítót, s az oldalakat sem, ahogy egy képszerkesztő. S ebből adódik a látvány galibája, ami agyon is csaphat egyszép munkát.
A könyv egy NCA támogatási pályázat és társszervek támogatásával készült, s a szándék, hogy a Kárpát-medence mesélő gyerekeinek írásait kötetbe foglalják. Ennek egy feltétele volt, hogy a felhívás minél szélesebb körben terjedjen el, s a blogon mregjelen kiírást olvassák el. Jöttek aztán a mesék, s eme szép könyvecske kerekedett belőle. Mesés hónapcímeket kreáltak a szerkesztők, hiszen egy nagy játékra invitálták az érdeklődőket, s ebbő állt össze a kötet. Azt gondolom a Kárpát-medence három pontját jelölhetjük ki, ahol került aztán egy-egy segítő pedagógus is, s így igencsak pontosíthatjuk a mesforrásokat: Csángóföld, Iratos, Orosháza. Hát ennyi, ha igaz. A mesék érdekesek, a szerkesztők lelkesek. A mesék pedig bűbájosak.
A könyv maga egy kicsit zsúfolt, hasonlít egy szöveggyűjteméníhez. Szellősebb tördelést megérdemelt volna.de bizonyára kötött volt a terjedelem (anyagi okok miatt!). A helyesírási hibák is akadnak (pl.17-old. központozás), de legproblémásabb az 5. oldalon Duma -István András klézsei "író" alkalmi verse. Itt a helyesírás mássága nem a csángó nyelvjárás sajátja, hanem általános helyesírási szabályok nem ismerete. Itt a helyesírás betartása (főleg igekötők használata) a szerkesztők dolga lett volna. Nem rontott volna semmit a szövegen.Sőt!
Ellenben még nagyobb hiba, hogy a szerkesztők nem adják meg a csángó nyelvjárási szóhasználat köznyelvi magyar változatát. (pl.karcunt, epleny, huruzs, cenke, ricskó. stb) Ez azért is nagy hiba és kár, mert az olvasó stilisztikai tudását gyarapíthatná, e ritka szép meseszavakkal. (Csupán példaként mondom, hogy a 10. strófában a kisbetűk használata nagybetűs szókezdés helyett, félrevezető, mert Gecca szintén személynév, mint a Cinka. A bacsó jelentése pedig számadó juhász, s a román nyelvből került át a magyarba "bács" formában, aminek a jelentése juhász (12.strófa). Itt van aztán ez a szép szó, amire szintén érdemes lett voilna a szerkesztőknek kitérni: pipireg. Szerkesztői munka utánanézni, én megtettem, s lám mire jutottam. A szó magyarázatát Szabó T. Ádám adja meg a Magyar Nyelvőrben - CIII. évf. 1978. 2. sz. 230-231., és Sütő András egyik írása nyomán utal arra, hogy a pipireg nem más, mint a káka.
Ime a sor akkor:
" Semmi bújik a kákába... ( Mármint az értéktelen dolog bujik el, mert a mese az szent! Hirdeti Duma - István. S neki nagyon igaza van!

Eplenyen ülve huruzsba - Ez asor sok fejtörést okozott nekem, mert köröttem senki nem értette. Próbálkozásaimból ímeaz egyik :(huruzs -csapás- vágni a mezőn hóesésben. Aki nem tudja mi az a huruzs, annak azt ajánlom, menjen ki önkéntesnek Csángóföldre.) Persze ez még nem illik igazán a jelentésközegbe, mert arról szól. hogy epelenyen űlve ? Azt hiszem vissza kell térjek a strófaelső sorához: "Karcunt húzva a saruba/ Epelenyen ülve huruzsba/Cenke ugat ricskóra/ Mért kimér s a keptára." Nosza, ugye mindenki érti! Magyar szó ez, csak a Keleti-Kárpátok moldvai oldalán élő csángó-magyar nyelven zengve. A jelentése pedig ez lenne, ha tudnánk, de nekünk sem sikerült megoldani a rejtélyt. Hosszas körlevelezés után megállapítást nyert: "ez a szöveg, valószínűleg, Duma Andrástól származik. Ez nem autentikus szöveg. Az utóbbi időben azzal szórakozik, hogy kompilál szavakat, kifejezéseket. Pont úgy, ahogy egy román szűcs által készített hímzett bundán lévő motívumokra építkezve, magyar rovásírásos jelekből olvas. " írta egy szakértő. Tehát, haaz a megtiszteltetés érte Duma Andrást, hogy közölték versét, akkor illő lett volna feloldania a rejtélyt, mert ez ráadásul félrevezető dolog. A költő is csak egy bizonyos pontig mehet el, de aztán elveszti a kapcsolatát a közönséggek, olvasóval. Kedves Duma András már kértem levélben a feloldást, de úgy tűnik késik a dolog. Ön tudja! De ígya szerkesztőkre száll minden!

Szép munka, jó munka, ami megérdemelt volna még több szerkesztői törődést. De a kedvét elvenni senkjinek nem akarom, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai világban egyre inkább eluralkodott a "gyorsan elvégezni munkamorál", s ez árt egész nemzetünknek. Akik ilyen csodálatos munkába kezdenek, mint ez a szerkesztői csapat, az nagy igényességgel kell nekilásson a munkához. Több türelmet, több odafigyelést!

A beküldött meséket ésa játék menetét itt olvashatjátok: A mi meséink

Akik bekerültek a kötetbe:Duma András, Ianos Maria Káti, Irimiás Vanda, Erostyák Rebeka, Héjjas Kitti, Bényi Kata, Rózsa Boglárka, Birkás Bianka, Szeverényi Stella, Benchea Ciprian, Antal Regina, Csányi Petra, Laslau Ioana. Simon Andrea, Pusztai Balázs, Balázs Benjamin, Czuth Csaba, Seres Zoltán, Korondi Józsa Henriette, Zsitár Bogdán, Csányi Petra. Korondi Józsa Henrietta, Korom Richard, Molnár Imola, Kiss Dorina, Birkás Bianka, Kecskeméti Laura, Sin Boglárka és Zsemberi Nikolett, Irimiás Vanda, Antal Erik, Harkai Blanka, Podonyi Anna, Gulyás Bettina, Mike Cintia, Mile Henrietta, Mátrai Vivien, Németh Máté, Dér Dorottya, Dinnyés Diána, Vas Boglárka, Bolla Edina, Rózsa Judit.

A meseírók lakhelye nem derül ki a kötetből, csupán a csángó gyerekeket jegyzik külön is (Érthetetlen!).

A blogon találhatóü mesék csak egy része került a kötetbe, de azt sem tudni milyen elvek alapján válogattak, hiszen van aki nem került be a könyvbe, másik pedig kétszer is szerepelnek.

De a lényeg a kötet megszületése, az ötlet megvalósítása. Jó szívvel ajánlom olvasásra a könyvet, gondolom az orosházi könyvesboltokban kapható is.

Akik létrehozták ezt a szép kiadványt: Liborné Putnoki Edit, Tengerics Éva, Csányi Judit, Libor Roland.

A kötetre adott pontszám 10-ből - 6.