Könyvsoroló

Írni és olvasni is egyszerre még nem megy nekem, talán néhány évtizedre még szükségem van, hogy megtanuljam a kettőt együtt művelni. Be kell osztanom maroknyi kis életemet még, hogy mindenre fusson egy kicsit. Mivel pillanatnyilag három könyvet is olvasok, s mindegyiken hosszan meditálok, alig jut időm másra. Pedig magamat is kell istápolnom, hiszen a lábamat, hogy kellően használni tudjam, muszáj vagyok naponta adjusztálni különféle kencékkel, és életre kelteni különféle kitalált és olvasott-ajánlott lazító-erősítő gyakorlatokkal. Ezért dolgoznom is kell. Legszívesebben a kertben mókuskálok, mondom csak mókuskálok, mert ahhoz nem vagyok elég erős, hogy valóban komoly munkát is végezzek. De több fordulóban megpermeteztem minden fát és bokrot, építgetek egy magaságyat, kis zöldségnek, ennek-annak, mert ezek mellett olyan jól lehet gondolkodni. Közben gyönyörködöm a virágokban, mert azok is szépek, megnézhetitek holnaptól virágainkat a NAPOK tükre blogomon. Azért kell nekem a kert, mert ott tudok igazán beszélgetni a világgal és kormányzójával. Itt elmondhatom, hogy néha rosszul fordul a kormány, s az alkotmány rosszul halad.
Nos mindezt azért írtam le, mert már lelkiismeretfurdalásom van, hogy a könyvek bemutatásával nem haladok. De talán már csak néhány féltucatnál esetleg több, de jön az Amadeus kávéház gyűjteményes kötetem, aztán egy meséskönyv A csodálatos körtefa, Tóth Nóri pazar rajzaival... hát a többiről még hallgassunk.
Miről kell gyorsan írnom, most itt sorolom. Sass Ervin szép új verskötete Kincs ami nincs 100 haiku, csodajó kis verseskönyv már előre mondom, aki tudja Orosházán, Békéscsabán szerezze meg magának. Megéri! 17 szótagos bölcsességek. Keressék kedves Olvasóim. A Magyar Téka, Erkel Sándor Könyvesház adta ki. Jó ez a kiadó. Gyönyörű könyveket ad az olvasónak.
Aztán itt van egy orosházi könyv, amely az általános iskolákban folyó hagyományőrző ápoló munkákról szól. Ez a tárgy nem szerepel a rendes órarendben, de néhány éve tapasztalni, hogy a lélekben kiüresedett városban talán kezd visszatérni valami, talán éppen az oktatás révén.
S aztán itt van Markó Miklós könyve, aki Orosházáról indult el, s a minap itthon járt, s hozta életrajzi regényét a Mikit.
Hát könyvajánló helyett, most ennyit. Mindenkinek kellemes estét és lélekgazdagító olvasást kivánok.

JÁSZAY - HORVÁTH ELEMÉR szülőháza és koszorúzás 2011- ápr. 11.

A Költészet Napja és Jászay- Horváth Elemér halála évfordulóján koszorúztunk (Orosháza Város Önkormányzata, Helios Alapítvány, Justh Zsigmond Városi Könyvtár a Táncsics utcai szülőháznál.

Versíró pályázat

Orosháza Város Önkormányzata, a Helios Alapítvány és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár Jászay-Horváth Elemér (1888-1933) orosházi születésű, a Nyugat című folyóiratban éveken át publikáló költő emlékének ápolására versíró pályázatot hirdet A pályázatra a magyar tájköltészet hagyományaira alapozott, az alföldi táj szépségének és különlegességének, valamint az itt élő emberek és a táj viszonyának, anyanyelvünk finomságával, játékosságával és képi kifejező erejével megalkotott verseket várunk. Pályázó legfeljebb három olyan hagyományos, vagy modern formájú (haiku, tanka, epigramma, rubái stb. esetén versfüzérrel – egy füzér 4 kis vers) verssel, vagy három egymáshoz kapcsolódó versfüzérrel pályázhat, amely nyomtatásban eddig nem jelent meg, és azt korábban más pályázatra sem nyújtotta be. A pályázaton bárki részt vehet, aki Orosházához és a kistérségéhez kötődik, valamint olyan költői mondanivalót fogalmaz meg, ami megfelel a pályázati kiírás tartalmi és formai követelményeinek. A pályázat benyújtásának végső határideje: 2011. május 16. A pályaműveket 1 példányban, A/4-es lapméretben, jeligével ellátott nagyalakú borítékban kell az alábbi címre postán beküldeni: Helios Alapítvány 5900 Orosháza, Martinovics utca 10. valamint a heliosalapitvany@gmail.com címre, elektronikus levél mellékleteként elküldeni. A nagyalakú borítékban a verssel együtt el kell helyezni azt a kisalakú, zárt borítékot is, ami a jeligével együtt tartalmazza a szerző nevét, lakcímét és más elérhetőségét (telefon vagy e-mail). A beérkezett alkotásokat szakértőkből és a kistérség településeiről delegált bíráló bizottság értékeli. Ünnepélyes eredményhirdetés 2011. július 12-én, az Orosháza Fesztiválon elhangzó versműsor keretében történik. Az eredményhirdetés pontos helyéről és idejéről minden pályázó értesítést kap. A szervezők a legjobb versekből válogatva, 2012 karácsonyára kötetet terveznek kiadni

Grecsó Krisztián könyve

Mellettem elférsz

Nem kis várakozással vettem kézbe Grecsó Krisztián új könyvét, ami a Magvetőnél mostanság jelent meg. Máris óriási az érdeklődés körülötte. Valószínű, hogy Grecsó most is valami fantasztikusat alkotott, ha ennyien szólnak, írnak róla, s viszik a könyvét a boltokból.

Mi a titka a nagy odafigyelésnek vajon? Az, hogy körbejárja ezt a békési-csongrádi tájat, Budapestet, az országot, a Kárpát-medencét? Nem hiszem, hogy ennyi lenne. Valamire rátalált Grecsó Krisztián. Ez a család. Érzi, hogy jó családi kapcsolatok nélkül egyedül marad a világ minden veszedelmével szemben. De milyen ez a család? Nem álomcsalád! Feltérképez, méricskéli viszonyát az itteni léthez, s aztán eljut, vagy mindig is ott volt a leglényegesebbnél, hogy az ősök mit adnak, mit adtak. Ez is lehet. De ennél több, sokkal több dolog van benne.. Vagy az, hogy feltárja a család sok-sok rejtett titkát, melyek hatásait, lényegi elemeit magában hordozza az ember. Talán az, hogy annyira levetközteti önmagát, hogy már-már zavaró, mikor életének szerelmi szálait, vagy talán éhségét kitárja, feltárja (kinek, hogy tetszik!) az olvasó előtt, hogy élvezze. Talán az, hogy önmagát marcangolja, boncolgatja, hogy milyen a testi-lelki-gondolati viszonya a múlthoz, jelenhez, s mit hordoz, ad át a jövőnek. Ez mind-mind lehet, sőt benne van a regényben. Talán az, hogy a 20. századi társadalmi megosztottságban egy perifáriára jutott (szegénysége miatt!) réteg, miként torzul el még jobban!

Ezen a ponton nekem már több ez a könyv, mint családregény. Sőt! A család csak ürügy, hogy elmondjon Grecsó valamit a magyar valóságról. Az az igazság, hogy nagyon irigylem Grecsót, hogy rátalált erre a szálra, mert én már régóta mondom, hogy a magyarság sorskönyvét kellene egyszer már megírni. A sors pedig az apró sejtpárokban, csoportokban rejtezködik, a családokban. A történelem forgatagában, az emberi élet lehetetlenségeiben vergődő család előbb vagy utóbb elvezet a társadalom elsivárosodása, az elidegenedés a, a magányos vergődése felé. A szétmorzsolt, megtépett, lehetetlenné tett család csak olyan nemzetet tud aztán alkotni, amilyenné lettünk már mi is. Ámbár Mikszáth is felvillantotta a korabeli családos történetek útjelzőit, amit Móricz aztán még inkább boncolgatott, de Grecsó ettől már messze elment. Ő mélyebbre ás, és egészen más rétegeket tár fel. Ott még az okozók pökhendisége volt a középpont, amely aztán nemzeti katasztrófához vezetett, itt már a TÖMEG a tét, ezzé lett. Ezt a végső formát az úgynevezett szocializmus formálta olyanná, hogy létrejött az arctalan emberek jelentős csoportja. Ezt csak fokozta a globalizáció hatása, mert egyre silányabb tömekultúrán nevelkedve, nem lehet hitet, mítoszt, családi-nemzedéki köteléket létrehozni. Tehát Grecsó abban a rétegben végez feltárást, amely az 60- 70 -es évekre kialakult, s eredményezte az utóbbi 20 év abszolút reménytelenségét. Mit tehet? Elmegy, de szerintem inkább elmenekül a nagyvárosba, Pestre, de nem nyugszik meg ott sem, mert az sem igazán éltető közege az emberi léleknek, s minduntalanul vissza-visszatér úgymond a "telepre" vidékre, az övéi közé. Tehát nincs megoldás, csak vergődés két világ között, amibe lépten nyomon beleszólnak a gének adta parancsok.

Persze erről álmodni sem mert Mikszáth és Móricz, mert nem is hihették ők, hogy ilyenné fajul el a mi világunk. A telepiek világa, ahonnan Grecsó elindult az a közeg, amelyet kialakítottak a kor mozgatói erői úgy a 19. századtól elindulva a 20. század végére. Sok ilyen telepi világ volt és még van, ahol néha álmodoznak, hogy kitőrnek:

"Azért jöttem el a telepről, mert gimnáziumba akartam járni. Aztán azért, mert magányos voltam, végül és véglegesen azért, mert nem találtam hozzám illő nőt. Mocorogtam, mint az üvegbe zárt bogár..." Itt az a pont ahol megváltozik a regényhős helyzete, s lesz "folytatója" a családi örökségnek, vagyis élni kezd öntörvényűen. Kitőrt, mert elkezdett valami mást csinálni, ami már nem a telepi élet. Voltak már kitörési kisérletek a családban,

Nos innen indult, s ide tér Grecsó, hogy kiderítse, micsoda sorsok, micsoda gondolkodások, micsoda élésmódok, milyen ősök, milyen sorstörténetek nyomai lüktetnek agyában, áramlanak a vérében, hordozzák a génjeiben. Ő elindult, kitőrt. Vajon ismétlődik-e valami.

Ez a könyv arról is szól, hogy évszázadok, de leginkább az utolsó száz év, hogy szívott ki belőlünk minden erőt, minden tartást, minden világraszóló alkotási vágyat. A mítoszunkat vették el. Erről ír Grecsó Krisztián, mert Grecsó ősei, megalázottságuk, kapaszkodásuk, kuszáltságuk, telepiségük megnyilvánulásaiban az a magyar (kárpát-medencei) társadalmi réteg, amelynek gerincét megroppantották, mások és az itthoniak egyaránt tették folyamatosan. Az első gerinctörést az I. világháborut lezáró trianoni béke jelentette. Ámbár annak a nemzedéknek még mindig volt teherbírása (déditatáék világa)

Családtörténetek sora adja a családregény jellegét (Márton tata történetei, nem mások, mint a 20 századi tömegesedés, vergődés, kiszolgáltatottság történetsorozatai.)

Az írói hitelességre törekvés érdekes, és fontos eszköze lett itt is a Napló fikció. Bizonyára van napló, de lényegtelen a létezése, hiszen csak írói eszköz, hitelesít.

Megszerettem Grecsó könyvét, már csak azért is, mivel egy sokunk által megélt, átélt világot helyez a fókuszba, hogy lássuk, mivé lettetek, milyenek voltatok. Egy nagy daráló részei voltatok és voltunk, s lettünk töltelék.

Eszembe jut, hogy az emberek a sok megaláztatás után mennyire önként és úgymond dalolva mentek be a rendszerbe, mely annyira átszőtt mindent, hogy ma is itt él velünk.
Ui. A napokban volt a könyv bákéscsabai bemutatója. Hívtak, de nem tudtam elmenni, mert kerekesszékkel autóbuszra, vonatra nehezen tudok felmászni (Nesze neked esélyegyenlőség!) Kocsival pedig a 380 Ft-os benzinnel! No és a nyugdíjam hol marad ettől. Így aztán nem mentem, pedig szerettem volna kezet szorítani Kriusztiánnal! Lám ez is egyfajta telepiségi élet. Úgy látszik a dolgok ismétlődnek!)

Sass Ervin könyve

Keskeny úton Nem is tudom már, hogy hanyadik könyvét tartom a kezemben Sass Ervinnek. Örülök neki, az utóbbi időben megszaporodtak, évente van egy-egy kis verskötete. Most már. hogy lassan március közepéhez leszünk közelebb, s oly szép havas még mindig itt előttünk a táj, messze van, messze van, bizony a nyár, s ahogy a verseket olvasom érzem, hogy valami fáj. Nagyon fáj. Fáj, hogy tél van, fáj a magány, fáj, hogy egyre jobban érzi az ember "minek" kérdés tartalmát! Nos Sass Ervin, aki már jól megszámlálta 80 évét, egy keskeny úton jár, sétál, baktat, morfondizál, bölcselkedik, és érzem, hogy tudva érzi a magány szelét. Keskeny, egyre keskenyebb úton jár, lassan már nem férünk el mellette, mert az út egyre szűkül. Gyönyörű út ez , de mégis sírnak zokognak ezek a "sasservines" hatsorosak. Zokogások ezek a versek, zokog, mint a szaxafon: /ha a Miss Saigont hallgatom/ felsír egy árva szaxafon/énekli hogy nincs több remény/ megmentőnek nincs költemény/ csak sír csak sír egy szaxafon/ha Miss Saigont hallgatom/. Mindent elmond ez a vers, de leginkább azt a mérhetetlen világmagányt, ahova eljutott az emberi civilizáció Amerikától egészen Saigonig Orosházán, a kisvároson át. S ez a fájdalom már nem egy romantikus fájdalomérzés, hanem ezt az emberi kultúra termelte ki. Az akkor még imitáció volt, magatartás volt, most már egyértelműen állapot. Mindegy., hogy ki milyen korosztályhoz tartozik, mert az ifjabb is magányos, s nem meri bevallani, hogy menekülés számára az élet számos csoportosulása, tárgya, eszköze. Menekül a mobiltelefonjába, az internet világába a facebookhoz, iwiwhez és egyebekhez a divatos, az érzelmeket gátlástalanul kiszívó fogyasztói, mesterségesen felajzott élvezeteket kereső csoportokhoz. Gátlástalanul kitárulkozik, mert ezt kivánja ma már mindenkitől a világ. Szó nélkül felhasítjuk testünk, hogy megmutatkozzunk, mintha ez boldogságot hozna. Nincs már megállás a tragédia itt áll mellettünk: /Thomas Mann mondta volt Pesten/két sárkány marja a testem/ a félelem és a gyűlölet/ mindkettő titkos nagykövet/ mert ember vagyok te is az/ nem tudod melyik az igaz./ Bárhogyan is forgatgatom a kötetet Sass Ervin, aki egykoron Orosházáról indult el, de mindig visszatér, érzi nagyon a magányt. Ami nem az elmúlás tudatából fakad, hanem abból, ahogy a személyes megtaposottságból átlépünk, és már nemzeti megtaposottságunkban vergődünk, mert szent dolgaink is sárba és hazug szóba hullanak. Hódít a primitívség, a negyedműveltség, ömlik mindenhonnan a kultúrszemét. Szomorú ez nagyon. Nem tudom hányan fogják olvasni Sass Ervin kis kötetét, sajnálnám, ha kevesen. Pedig - tudom - inkább kevesebben lesznek ők,. mert azért ma ez is sikk, nem olvasni. Egyes iskolákban már csak regényismertertőket olvastatnak a tanárok, mert még a tanár sem olvasta el a könyvet. Azért a kötet záróversét csak ide írom még: /ha megbűnhődte már e nép/a bűnbánatból is elég/ha nem bűnhödte meg a nép/ a védő karból nem elég/ ha kéri a víg esztendőt/ kérjen hozzá jobb jövendőt/ A szép könyvet a békéscsabai Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház adta ki 2010-ben. Orosházán a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban található kötet. KÖNYVESBOLTI FORGALOMBAN nincs. Ha valakit érdekelne mégis tudunk segíteni. Versek még a könyvből: Rémálom megrohantak zöld koboldok a világ ha ettől boldog vicsorgó szájak és szemek nem is biztos hogy emberek árnyékok inkább mint a múlt hajnalra mind sírba hullt

Hazám

az én hazám régen tudom

itt van a szürke betonon

a szökőkút csobogásban

holnapután már egy másban

de az utcán ahol járok

a hazámra rátalálok

A pap

Kossuth bronzszobrát avatta

a nagy falu híres papja

a templomban prédikálta

meghívta egy vacsorára

köszöntötte pohár borral

igével és vígalommal

Helyzet

a lelkem fázik mondom én

megszökött tőlem a remény

a névjegyem visszadobta

a nevemet úgyis tudja

ha elfellejti az se baj

nélkülem lesz ihaj csuhaj

Kiskarácsony

kiskarácsony jött az utcán

nem vihogva nem mogorván

lépte után ballagdálva

amerre csak visz a járda

nem néz vissza minek nézne

sem barátja sem testvére

A könyv kiadását támogatták: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága; Orosháza Város Polgármesteri Hivatala Kulturális Osztálya ISBN: 978 - 963 - 88781-1 - 3. ER 48.

Huszár Andrea könyve

TÜNDÉRTÁNC

Ilyen könyvet ritkán vehet kezébe az ember, mert ez egy műremek. Az alkotója Huszár Andrea pörgetőkönyvnek is nevezi az alkotást, mert ez nem arra van, hogy folyamatosan olvassuk a meséket abból, hanem azért van, hogy ennek támasztékával álljunk kettős világunk peremén, és nézdelődjünk szerte-széjjel.
Azt mondják, hogy a Kárpát-medence a tündérek hazája is. Páhi Emma néni, akinek a tündérek adják át a meséket, azt mondja, hogy még a templomukat is a szép tündérek építették fel újra, miután a tatárok feldúlták a vidéket. Biztosan így van!
Én még azt tenném hozzá, hogy tudományosan is bizonyított tény a mesék alapján, hogy a tündérek itt a Dél-Alföldön is gyakorta előfordultak, legalábbis a népmesék szép aranyhajú leánykái leginkább ezt a vidéket, Erdélyt és a Kárpátok koszorúiban lévő tájakat jelöli élésterüknek. Boldogok lehetünk, hogy itt Orosházán is a tündérek honában lehetünk mi is, legalábbis Gyopárka tündér és tündértava ezt sugallja nekünk.
A könyv, amit Huszár Andrea művészkönyvként jelöl, a maga sajátos képi ábrázolásával teszi izgalmassá a meséket. Fotó és grafika egyesítésével teremti meg a maga tündérvilágát, ahogy azt Páhi Emma néni is átérzi, miközben mesél.
A mesék színtere Karcsa a Bodrogközbeli kis falu, ahol Emma néni is élt, s meséi nyomán ébredni kezdett ismét ez a tündérvilág. Azt mondják, hogy miután e tájék meséi sokan megismerték valóságos zarándoklat indult el Karcsára, a világ minden tájékáról, hogy lássák ősi templomát, hogy megérintse őket is a tündérek varázsa és világa.
A mesék sorát nyitja a karcsai templom története és aztán arról szól, hogyan hozták a harangot a tündérek és ejtették a folyóba, majd egy legény kiemelte, a toronyba tette, de nyomban törpévé változott.
Huszonegy mese szól erről a vidékről. Karcsai templom, A szépen éneklő madár, a Facsuda, Faragó Laura meséje, Mátyás király és a karcsai bíró,, A lólábú legény
Csillagporos ösvényen a kötet fordulómeséje, a Földről az Égbe megyünk a Tejúton át. zárul a mesekoszorú a Nemtudomkával. A képi megjelenítés is mutatja, hogy egy napfényes világból eljutottunk oda, ahol csak sejtelmesen dereng a fény. Szürkés-barnák lesznek a képek, talán az Életből átsétáltunk a Halálba?
A teremtett világ színterei Karcsa vize, Karcsa folyója, Karcsa északi vízfolyása, Sárospatak - Rákóczi kastély, Fenyvesek, ahol a tündérek tanyáznak, a karcsai templom, a Pácini Rákóczi-kastély, a Borsi-hát, Kovács mama háza, a Kövesdi-ház.
Lehet!
Nem igazán gyerekeknek szánt meséskönyv ez, mint ahogyan eresetileg sem a gyerekek szórakoztatására született a mese. Ez a felnőtt, bölcs ember, világképe, vagyis a lét és nemlét tükörképe, ami értelmet ad emberi voltunknak. Hiszen a mese filozófia. A történések egyszerűek, valóban a gyerek is élvezi, de ha a rendszerbe szedett történések sora és a melléjük állított képi világ az a filozófia.
Ezért lett ez a könyv sokkal több, mint mesekönyv. Filozófikus művészkönyv. Aki hozzájut föltétlenül olvassa el és töprengjen rajta. Megéri. Könnyebb lesz utána az ember lelke, s érzi a súlyát az egyetemes létnek,
Tündértánc - élettánc.
A könyv mesemondója: Pápai Istvánné Páhi Emma
Rajzolta: Szerepi Márta
Képi megfoirmálás: Egervári Júlia
A mesékert lejegyezte: Mile Zsigmond
Lektorálta: Gerzsenyi Erika
A meséket gyűjtötte, a könyvet tervezte, fényképezte: Huszár Andrea Magdolna.
ISBN: 978 963 06 61881
Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt-ben
Megjelenés éve 2008.
Pontszám: 10
Köszönöm a könyvet, amit Huszár Andreától kaptam.

Orosháza monográfiája

Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából

Szerzők: Rózsa Zoltán, Erostyák Zoltán, Kovács Edina, Kovács Orsolya, Danyik Tibor

Szerkesztő Rózsa Zoltán

Kiadó: Szántó Kovács János Területi Múzeum

Megjelenés éve:2010.

ISBN: 978-963-88816-1-3

A könyvre adott értékelő pontok száma: 9.

Köszönet a könyvért, melyet a Szántó Kovácsa Múzeum ajándékozott a bemutató alkalmából

Orosháza város alapításának 225. évfordulóján 1969-ben illetve már azt megelőzően jelent meg egy nagyszabású munka, amely azóta és minta- és példaértékű mű, OROSHÁZA MONOGRÁFIÁJA I-II. A két vaskos kötet szerkesztője a fáradhatatlan kutató és múzeumigazgató NAGY GYULA. Maga az évszám sokmindent magyaráz nekünk, hogy egyrészt utolsó mentést végzett el az akkori szerzőgárda, másrészt maga a kor rányomta bélyegét az ideológiai irányultságát is a munkára. Természetszerűen azonban én joggal állítom, hogy ma is korrekt és igazi forrásértékű munka ez a monográfia, még akkor is, ha itt-ott le kell hámozni egyes megállapításainál az ideológiai burkot, a marxista történelemszemlélet vadhajtásait le kell nyesegetni. Nos éppen ez az oka annak, hogy több mint 40 év elmúltával el kellene végezni ezt újravizsgálati és mai szemmel való értékelő munkát. Nos ezt már jónéhányan hosszú ideje, mondhatnám a rendszerváltás óta szorgalmazzuk, s úgy tűnik a múzeum immár második nekilendüléssel is nekirugaszkodott az elképzelések feltérképezéséhez, a munkában rész vállaló szerzői csoport kialakításához, s ennek jegyében született meg egy 36 oldalas mutatványfüzet, néhány téma felvetésével.

A november eleji nyitott beszélgetésen a kötet szerzői ismertették az igen szépszámú orosházi érdeklődőknek a dolgozatok tartalmát, témavilágát, aztán egy szűkebb beszélgetésre került sor, ami már a monográfia körvonalait próbálta megrajzolni. Rózsa Zoltán igazgató-régész leginkább a maga szakterülete oldaláról közelítette meg a kérdéskört, s egyértelműen vázolta, hogy azt szeretnék felvázolni, hogy Orosháza és környéke az ókorban már igen fontos kerekedelmi és hadiutak mentén kialakult település volt, s ez számos újszerű dolgot és következtetést vonhat maga után. Mindezek feltárása felmutatása Rózsa Zoltán szerint az Alföld eme részének és Orosháza mezőgazdaságának 21. századi képét is is alakíthatná, ha mindezt komolyan felhasználnák a döntéshelyzetben lévők. Olyan hihetetlen tudás birtokában voltak az itt élők a ólorban, hogy csak csudálni lehet őket, s így gyökeresen változtathat meg bennünk jónéhány civilizáció-fejlődési sémát.

Erostyák Zoltán a középkor végi és 19. századi történelmi kutatások új eredményeit tartaná fontosnak bemutatni, s a társadalmi mozgások mellett mindenképpen kitérne azokra a földrajzi, időjárási tényezőkre is, amely nagy szerepet játszottak az élelmiszertermelések gazdagságában vagy éppen hiányában. Tehát mindenképpen a meteorológia kutatások új eredményire is felhívja a figyelmet, mert ezek kihatottak a társadalmi mozgásokra, s lehetséges, hogy néhány dolgot alaposan át kell értékelnünk. A meghívott vendégek a szegedi egyetemről, egyrészt a monográfia praktikusságára hívták fel a figyelmet, hogy szolgáljon majd gazdasági törekvéseket, ötleteket( turizmus) a szakembereknek. Másrészt szó esett a 19 század végi agrárszocialista mozgalmak újfajta megközelítésére is, megtisztítva azokat az úgymond marxista ferdítésektől, félremagyarázásoktól, a kommunista beütésektől.

Nos megkérdezhetném, hogy ez a kis kiadvány, amely egyébként rendkívül szemrevaló és ízléses, no és tartalmas, mennyiben vitte előbbre a monográfia ügyét! Nem tudok rá válaszolni. Az egyik szerkesztési elv világosan kirajzolódik: Orosháza az utak mentén, Orosháza a történelem útjai mentén. Ókortól egészen addig lehet elvezetni a dolgokat, amikor e vidéken beszántják a történelmi utakat. Az üzenet világos és döbbenetes, amikor már semmit sem ismerünk a múltból a meglévő emléket tudatlanságból fakadóan eltüntetjük. Szép a pályaív: az ókor emberének rendkívül sokrétű tudásától a ma emberének tudatlanságáig. Egy másik út a tanyák építésétől a tanyarendszer szétdúlásáig vezet.

Ha ezt korszakról korszakra követni tudja a szerkesztő, s a dolgozatok is ezt támasztják alá, akkor adva van a monográfia váza. Már csak fel kell öltöztetni. Kellenek középkor és újkor (külön kiskorszakonként) kutatók, s aztán lehet dolgozni, levéltározni, de ez a munka jelentős anyagi hátteret is kíván. A levéltári vagy egyéb kutatói munkáját is meg kell fizetni, a dolgozatok megírása sem két Ft., no és szerkesztés, korrektor, lektorok, nyomdászok, tördelők. A legvilágosabban kirajzolódó fejezete a leendő könyvnek az Ókor. A többi még kimunkálatlan, ködös és kicsit hiányos, és azt hiszem ellentmondásos is.

Hát nem tudom, hogy lesz-e 2015-re monográfia vagy csak egy dolgozatgyűjtemén ismét, ahogy volt 1994-ben is.

Nem vagyok optimista.

Könyvtárosok megint kitaláltak...

A Könyvtárosok Orosházán mindig kitalálnak valamit, mert ők rettentően szenvedelmes emberkék, s még arra is biztatnak folyton, hogy veszítsek el egy könyvet. Mondjuk tehetném, hiszen úgy sincsen már hova tennem a könyveket, s még mindig gyűjtöm és olvasom azokat. Én is, ők is ilyen fertőzött emberek vagyunk, azt hiszem egy különleges állatkertben kellene minket mutogatni, ahol ott élünk, olvasunk, eszünk, főzünk, ölelkezünk, játszunk a gyerekekkel az unokákkal, s köröttünk csak könyvek vannak. Miért is ne! Orosházának legalább lenne a kevésszámú, vagy inkább úgy mondom ritka-ritka- mégritkább számú nevezetessége mellett még egy igazi látvány: a

KÖNYVÁLLATKERT. Itt aztán találkoznánk a meséskönyveket szerető oroszlánokkal, a tudományos könyveket bújó majmokkal, a politikai e-könyveket hallgató lajhárokkal, no és a folytatásos kalanregényeket kedvelő vizilovakkal.
De azért be kell vallanom, hogy ebben a szenvedelmes nálunk családi könyvimádatban én magam is bűnös vagyok. Pedig mindig mondtam a családnak: olvasni nem kell, elég, ha apátok, nagyapátok olvas. De nem lehet velük beszélni! Elkapták a szenvedélyt, mint a náthát,hát ott van Panka unokám még blogot is ír, hogy suttogjon a könyvekről, de az apja is könyvbolond volt, és úgy beszél aztán gyerekeinek olvasmányait továbbépítgetve, mint egy szenvedélyes focidrukker a csapatáról. S kész ott van már a betegség: Dorcsi, Eszter népdalokat énekel (azért van yuotube, hogy népdalokat keressenek és énekeljenek együtt,kánonban...Réka és Gergő sem ódzkodik az olvasástól, rájöttek, hogy íze, illata van a szövegnek és a könyvnek. S aztán nyaranta-telente ide-oda menni is szoktunk - leginkább haza, Erdélyországba - ahol további könyvimádókkal találkozunk, miközben a tájról, épületekről, városokról, falvakról mesélünk/mesélnek. A legveszedelmesebb dolog, ha olyan rendezvényekre is elvisszük őket, mint könyvbemutató. S aztán hetek-hónapok után felidézzük: merre jártunk, mit is láttunk, kiről hallottunk. Hát mifelénk így törekszünk, de szenvedélyesen, hogy megutáltassuk a könyvet. S hogy mégis szeretik, ahhoz nekünk semmi közünk, mert mi azt mondjuk: elég, ha mi olvasunk!
Bumm! drága KÖNYVTÁROSHÁZA barátaim, így állunk ezzel a kérdéssel a családban. Nálunk egy szoba tele van könyvvel, ez a mi Könyvesházunk. Ez a szoba a könyvfertőzés helye. Itt is lehet játszani, de szabály van, rendnek is kell lenni. Mert mintegy 5 ezer kötettel másként nem bírna az ember. Ők tudják, hogy csak ki kell keresni egyik másik olvasmányt, s használni is lehet, meg rögtön tudnak kérdezni. Igy kezdődik nálunk a könyimádat, mert könyvek között kell élni. Nálunk illik könyvet ajándékozni, s el is olvasni, s a könyvről beszélni is szoktunk olvasás után. Persze néha én is gyarapítom a könyvek sorát egy-egy irománnyal, a mesékre büszkék már.
Most még mondom, hogy:
olvasás- öröm, mámor, felfedezés, gondolkodás, szárnyalás
kortárs magyar irodalom: érdekes, konzervatív vagyok, másolások, néha lenyűgöz, találékony
e-könyv : manipuláció, olvasáspótló műgumi, lusták könyve, nagyinak jó, jaj,
könyvesblogok: szellemesek, igazi kritikák, nem akadémikus, szeretem, a trágárt elkerülöm, fegyelemre nevelő, könyvterjesztő
könyvtár: szentély, múzsák- filozófusok találkahelye, csend, nyugalom, elmélyülés (ha klasszikusan képezték ki!)
(másként is értelmezhető: könyvraktár, kultúrhely, abrakoló, kötelező olvasmány,

A könyvről- olvasásról

A Könyvtárosháza írta:

....Bár a részletekkel itt-ott még adósak vagyunk, de az már biztos, hogy október 9-én, ezen a szépnek ígérkező szombati napon több könyves programot is szervezünk majd Orosházán, részben a „nyitott könyvtári napok” elnevezésű országos programsorozat, részben a Veszíts el egy könyvet! játék részeként. Lesznek író-olvasó találkozók, könyvelhagyások, naná, és a hétvégén állandó vendégekre is számítunk majd az ország minden részéről érkező könyves bloggerek személyében (akik feltehetőleg már ezer éve ismerik ugyan egymást, de leginkább csak a neten keresztül). Most alkalmat kínálunk a személyes találkozásra, hogy aztán együtt váltsuk majd meg a világot a könyvekről alkotott véleményeinkkel.

Kár, hogy nem leszek itthon!

Vendéglő az országúton

Budai barangolások könyve

Szerző: Verrasztó Gábor

Kiadó: Napkút Kiadó - Budai Polgár Nonprofit Kft

Megjelenés éve: Budapest 2010

ISBN: 978 963 263 137 0

Értékelésem alapján adott pontok száma: 9

A könyvet vettem a Művészetek palotájában 2010. aug. 21-én a földszinti könyvesházban.

Elolvastam: 2010. szeptember végére, s aztán hosszasan eltöprengtem a múlton, értékeink ápolásán, elherdálásán, megőrzésén és megtagadásán.

Mi tagadás be kell vallanom egyre inkább szeretem Verrasztó Gábor könyveit, akinek több munkája kötődik már Orosházához és a környékhez is. Szeretem, mert olyan értékes dolgot művel, amely példázatos: ment, felidéz, átad, tanít, szívünkbe lopja a múlt nagyszerű értékeit, s elárulja a nagy titkot áttételesen, hogy minden kicsinyességünk, gyengeségünk, sikertelenségünk alapja egy rossz beidegződés, a pusztítás, az állandó újnak a hajszolása, amely már végső határához ért, s lám most már szegényedünk. Szegényedónk értékekben, szegényedünk tudásban, szegényedünk érzelmekben, s a nihil lasan uralkodni kezd.

De a Verrasztó-könyv valami egészen más. Ő ment! Mesél és közben értékmentést végez. Mesél és idehozza létünk fontos, de valahol elveszített egy-egy aranyhímzését.

Izgalmas pillanat volt, amikor felfedeztem a könyvben Verrasztó orosháziasságát is, hiszen a Daubner cukrász családról írott kisesszé, felidézte bennem az egykori orosházi Daubner cukrászdát is és mellette a mozit. Az épület még megvan, azt hiszem kínai bolt van benne, a sarkán lévő hajdani mozi épülete, már eltűnt. Nos így röppentett benünket Verrasztó Budáról haza Orosházára, s jól esett ez a repülés.

Harmincnégy írás, harmincnégy sors került bennük megörökítésre. Szép és izgalmas kis kötet a mostani is, akárcsak Verrasztó eddigi könyvei.

No a budai sétákról szóló barangoló könyve Verrasztónak, nem a nihil könyve, hanem értékmentés könyve. Gratulálok neki. Sikerült!

Továbbgondolva a szándék kérdést, hogy miért e könyv? Hát azért, mert sokatírtak már Budáról, de nem eleget, meg azért is, mert sokat írtak már Orosházáról, de még annyira nem eleget! Sőt! Azt mondom, keveset írtak, és nem is mindig igazat. A műltkoriban már feszegettem a kérdést, hogy adja meg egy város imázsát. Nem tudom, hogy helyi politikusaink figyelnek-e ilyes dolgokra, de Orosházára nagyon ráférne végre az odasfigyelés. Hiszen egy teljesen jelklegten és érzéstelítelenített városkába él a mintegy 30 ezer fős lakosság, de milyen érzülettel van iránta. Ha úgy veszem, az orosházi Verrasztó könyve egyfajta üzenet is - ha nem is annak szánta - , hogy mi adja a városimázst! Megfogalmazom pontosabban ezirányú véleményewmet, amelyet kiérzek a könyvből, vagy legalábbis ilyen sugallata is van a Verrasztó kötetnek.

A városimázst emberek, jó vagy rosszízlésű emberek alakítják. Ők teremtik az épületeket, a várost vagyaztaz élésteret, ahol aztán az emberek vagy jól érzik magukat vagy nem. Ez a gondolat ilyen módon üzenet Orosházának, mert sokmindent nagyon rosszul alakítottak, hiszen a középszerűség volt az iránymutató a városépítésben, a városszellem alakításában. Az épületek tükörképei ennek a gondolkodásnak (betonkalitkák egy betonfalanszterhez igazítva mindent még a lelkeket is abba zárták volna be. Ez a tárgyi világ, a KÉP. Lám Budán mégis más a helyzet! Igaz ott is bele-belehataptak a mnúlt városába, pusztították is tiszteségesen, de hála legyen sokminden megmenekült, mert vigyázott rájuk a legenda, a helyi legenda, amit az emberek teremtettek, s ebben fontosak voltak a művészek, írók s teremtődött meg Budán a másik fontos eleme az imázsnak, az EMLÉKEZET és az ÍRÁS. Orosháza taszította magától a poltika oldaláról a múlt emlékezetének őrzését, s az írás sem lett olyan mint amilyen kellett volna. Darvas is csupán olyan dolgokat írt meg Orosházáról, amely osztályharcos szemléletét igazolta, az igazi Orosházát félt megírni. De ha Darvasról van szó akkor nem hagyhatom ki, hogy a Budai séták sorozatban ott van az ő háza is. Hát nem akármilyen!

Az írások mindegyikét szemléletesebbé teszi, hogy régi és mai képek a leírtakat még inkább megeleveníti.

Aki teheti, olvassa el. Megéri, mert rádöbbenünk, hogy mellettünk lévő házban is milyen értékek életsorsok vannak. Kedvet kaptam én is megírom az Orosházi históriákat csak egy kicsit másként, mert nem illik pontosan így írni. Aztán az itteni történetek is mások minden valószínűséggel.

Örülök Verrasztó új könyvének.

Várom az újabbakat!

Gion Nándor bibliográfia

Szerző: Horváth Futó Hargita (képmelléklet) és a szülőház.

Szerkesztette: Dr. Ispánovics Csapó Julianna

Kiadó: Családi Kör Kft. Újvidék

Megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 - 86 - 7713 - 023 - 7

Értékelésnél adott pontszám: 9.

Köszönet a könyvért a szenttamási Gion-ünnepség szervezőinek

2010. augusztus havában nagy események színhelye volt Szenttamás vagy régi nevén Bács Szenttamás, emlékházat avattak. Ebbe csöppentem bele én is Orosházáról, mint testvérvárosi küldött (ez a küldött egy kicsit nagyképű dolog, de valóban így igaz!) Az emlékház ünnepélyes megnyitóját a település önkormányzata és a Gion Nándor Emlékbizottság szervezte. Az ünnepség a Popovaca venac utcai házban. kezdődött A megnyitót séta követte a városi kálváriára, a résztvevők útközben megtekintik a Gion-regények két helyszínét este pedig a Népkönyvtárban képzőművészeti kiállítás nyílt: Ginon keresztjei.

Az íróról szóló megemlékezések már korábban elkezdődtek Szenttamáson. Augusztus 6-án Bence Erika Másra mutató műfajolvasás című tanulmánykötetének bemutatóját tartották meg, hétfőn Tóth Barnabás és Simonyi Balázs Gionfalva című dokumentumfilmjét vetítették, szerdán Horváth Futó Hargita : Gion Nándor-bibliográfia című könyvét mutatatták be a helyi Népkönyvtárban, csütörtökön 20 órai kezdettel a Gion Nándor-emlékházban újravetítik a szenttamási amatőr színjátszók által 2001. augusztus 19-én előadott István, a király rockopera bemutatójáról készült felvételt, pénteken pedig Elek Tibor Gion Nándor írói világa című monográfiájának bemutatóját tartották a könyvtárban.

A szerző által igényes filológiai munkával összeállított kötet azért is figyelemre méltó, mert Gion Nándor teljes, mindenre kiterjedő munkásságát összegzi, illetve dokumentálja a különféle publikációk, kiadványok egybegyűjtésével, s bizonyára segíti a további kutatást is, habár éppen most jelent meg Gion Nándor munkásságát értékelő monográfia is, méghozzá kettő egymás után, melyben az egyik a békéscsabai BÁRKA című folyóirat főszerkesztőjének a munkája.
Gion Nándor életmű sorozat is folyamatosan a Giont szerető olvasók elé kerül, éppen mostanában jelent meg a Noran Libro Kiadónál az Életmű/3. kötete Angyali vigasság címmel, s hat regényt ad közre, ugyancsak Elek Tibor utószavával. Horváth Futó Hargita odafigyelését jelzi az a tény, hogy ez a Gion-kötet is helyet kapott a bibliográfiában. 1150 sorszám alatt.

Nem először vállalkozom arra, hogy ilyen száraznak, talán csak a tudós embereknek érdekes gyűjteményekről írjak. Legutóbb Kölcsey könyvtáráról szóltam, s elmondtam ott is, és itt megerősítem magam és más olvasókat, hogy mennyire izgalmas könyvek az ilyen száraznak tűnő gyűjtemények. Gion Nándor esetében nem csupán azt tudom/tudjuk meg, hogy mit írt Gion, hanem szinte izgalmasabb kérdés, hogy kik értekeztek róla. Így lesz egy ilyen "könyvleltár" izgalmas kortörténeti dokumentum.

A könyv két egységből áll: Gion Nándor publikációi az első és terjedelmesebb, amely15 alfejeztet tartalmaz (Kéziratok;Önálló kötetek;Periodilus kiadványokban megjelnt írások - novellák, elbeszélések, naplórészletek, közlemények, kritikák recenziók - ;Antológiákban megjelent írások; Tankönyvekben megjelent írások; Fordítások ; Dramatizációk; Forgatókönyvek; Szöveggondozásokl. szerkesztői munkák ; Műveinek fordításai, Hangoskönyvek, Hangjátékok, Színművek, Filmek tévéfilmek, Dokumentumfilmek. A kötet másik rövidebb fejezete Gion Nándorról (szekunder bibliográfia) címet kapta, s a cím szerint sorakoztatja fel a Gionról közölt írásokat 1962-től 2010-zel bezárólag. Itt mintegy 765 tétel kerül felsorolásra, s nyilván ide kivánkoznak a mostani ünnepség kapcsán született írások tömegének leltárba vétele. A 155 oldalas könyv utolsó egysége az igen hasznos névmutató, mely mintegy hálószerűen felvázolja előttünk Gion Nándorhoz kötődő kapcsolatrendszert, s mintegy felvonul előttünk szinteaz egész Kárpát-medence irodalmi élete az 1960-as évektől napjainkig. Nos ezért is jó ezt a könyv, mert valahogy túlmutat Szenttamás szülöttének munkásságán, de ugyanakkor körénk fonja a vajdasági szülőföld vonzásait, mítoszait, érzés-, és gondolatvilágát.

Amit mégis hiányolok a könyvből a harmadik pillér: azok a képek. Ha már ilyen nagy és dícséretes munkába fogott a szerző, pár oldalnyi fekete fehér képanyagot is jó lett volna beilleszteni a könyv harmadik pilléreként. A Gion Nándor Emlékház szép képanyaga biztatott engem arra, hogy ezt közkinccsé tevést hiányként emlegessem. Ide illet volna ez a képanyag, mert most volt erre igazán alkalom, s biztosan a forrás lehetősége is megoldódott volna. A könyv 200 példányban jelent meg, tehát inkább a szakemberek érdeklődését keltheti így fel.

Egy turisztikai könyv-förmedvény

Turisztikai útmutató: TURDA
Szerző: Kira Karolina
( Kiadó: Casa de Editura Napoca)
Nyári partiumi útjaim során mindig kíváncsian figyeltem a könyvekre. No, most nem akartam könyvtáramat gyarapítani, de az érdeklődésem nem csitult, s örömmel töltött el a tudat, hogy láttam szép új könyveket (Erdélyhoniakat , de rengeteg Magyarországit is) s még azt is megtapasztaltam, hogy egyet-egyet megvesznek. A vásárlás csak módjával történik, mert ugye a pénz nagy úr, s bizony arra az élet most is nehezebb, mint felénk.
Két kis füzetet (könyvecskét) mégis megszereztem, de csupán azért, hogy a primitivizmusra tudjak példát adni, ha valaki kéri. Mindkét könyvecske szerzője Kira Karolina, akiről nem sokat tudtam.( De nyomoztam, s megtudtam, hogy kolozsvári, 1946.11.15., a Netlogon van egy bejelentkezése, de el nem érhető, és a Kutasi József honlapja szerint erdélyi író, s szerepelt a Hungári TV műsorában is. a Ki Kicsoda Erdélyben 2010.című lexikonban nem szerepel.)
Nos mostanában került kezembe a Torda és környékéről szóló tuisztikai kalauz, amely román, magyar, német és angol nyelven mutatná be Torda városát, ha tenné! De nem tesz, hanem primitív szövegeket sorakoztat fel, különösen a magyartalan szövege felháborító, ami persze a silány és félrevezető is, no és hazug , a hamis román szöveg rossz fordítása.
Csak, hogy elrettenj, kedves Olvasó, itt egy pontos szó ésírásjel szerinti idemásolt részlet:" Barangolva a régi utcák és épületek között az elszállt parfüm illatai révén érezni a történelmet. Méltóságteljes házak, kövezett járdák, sok új épület a lakosság gazdagságára utal úgy, mint ezelőtt 935 évvel (1075-ben), amikor a város Castrum Tordának volt nyílvánítva. A gyönyörű nők dák viseletet (sicc) hordtak ügyesen vezetve háztartásaikat a sok utóddal, betartva ősi hagyományikat. A férfiak sóbányában dolgoztak (soha nem voltak rabok), ezelőtt 718 évvel is (1297-ben), amikor a város megkapta a " Civitas Tordensis" kinevezést(?), az idők egyik leggazdagabb városa lett. " Úgye érzitek aszép magyar nyelv zamatát!
Folytathatnám még, de minek! Azt, hogyaz erdélyi országgyűlés itt kimondta a szabad vallásgyakorlást, szó nem esik, mint arról sem, hogy éltek/élnek még magyarok is. Persze agyondícséri Dr. Ion Ratiu szobrát?, a vallásfelekezeti adatok közlésével világosan megérthető és tudomásunkra is hozza, hogy ez a város már az ortodox vallásúak városa, hiszen ők 44.793-an vannak. a református csak 3708, a görög katolikus 1954, unitárius 1076, pünkösdista 1597, 1061 római katolikus, 280 baptista, 212 adventista. Nemzetiségi megoszlást nem közöl, mint ahogy sokminden mást sem, amit leír, annak zöme hamis.
Torda nevéről jó tudni azért, hogy :neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.
Ha valaki mégis tudni akar többet Tordáról itt olvashat. De Torda magyar nyelvű honlapját is nézegessétek.Érdemes

Még egy érdekességet el kell mondani, ha igazán ismerni akarjátok Tordát. Ez a tordai pecsenye, amely három féle. 1 A tordai lányok finom p..csenyéje; 2. A tordai hasadék maga, amely hasonlít a lánypecsenyére, ők legalább is azt tartják; 3. a tordai bőrös malacpecsenye, amely zamata mindezek fölé kerül. Ezt a könyvet ne vegyétek meg, de menjetek el Tordára a pecsenyéket kóstoljátok meg a helyszínen! A sorrend azonban nem mindegy!
Ajánlásom, ezt a könyvet kerüljétek, meg ne vegyétek.
Értékelésem a 10-es skálán: 0.

A mi meséink

Meséskönyvet írni az utóbbi időben divat. Mindenki ír, meséskönyvet, én már kettőt is közreadtam. Egy-két mesém már azért közszájon is forog, sőt van egy mesemondó versenyünk is Gyopárka tündér névvel, amit az idén ötödik alkalommal rendeztünk meg, s lassan-lassan az is kárpát-medenceivé terebélyesedik. Kár, hogy csak későn értesültem ezen meseíró gyerkőcökről, mert nagy élmény lehetett volna, ha elhívtuk volna erre a versenyre is, s itt az orosházi közönség előtt is felolvassák meséiket. De aztán a blogon olvastam, hogy volt egy sikeres bemutató is. Ehhez szívből gratulálok! Sőt a blogon láttam, hogy Verasztó Tóni bácsi is jelentkezett egy-két mesével, akkor őt is meghívtuk volna mesét olvasni! No, ami késik, az talán nem múlik el!
De most a könyvről akarok szólni, mert úgy gondolom fontos erről említést tenni, hiszen nagyszerű kezdeményezésről van szó! Ám az indulás végterméke mintha egy picit döcögne!
Szóval a könyv! Minden bizonnyal az a csapat, akik itt Orosházán kézbe vették a könyvet, s nem a monitoron nézegették a meséket, azoknak nagy élményt jelentett a nyomtatott szöveg. Mert bárki bármit mond az internet és a blogolás elveszi a mese varázsát. De haladjunk sorban, s előbb az első benyomásról a könyv látványáról szóljunk. A címlap rajzaival semmi bajom, de a tiszta fehér alapnak a meghagyása zavaró számomra. Szóval erre meg kellett volna kérni egy könyvillusztrátort vagy hozzáérető szerkesztőt, akinek már gyakorlat tapasztalata van, hogy tervezze meg. Grafikailag tartom egy kicsit melléfogásnak a címlapot. Egy számítógépes tördelő soha nem úgy látja a borítót, s az oldalakat sem, ahogy egy képszerkesztő. S ebből adódik a látvány galibája, ami agyon is csaphat egyszép munkát.
A könyv egy NCA támogatási pályázat és társszervek támogatásával készült, s a szándék, hogy a Kárpát-medence mesélő gyerekeinek írásait kötetbe foglalják. Ennek egy feltétele volt, hogy a felhívás minél szélesebb körben terjedjen el, s a blogon mregjelen kiírást olvassák el. Jöttek aztán a mesék, s eme szép könyvecske kerekedett belőle. Mesés hónapcímeket kreáltak a szerkesztők, hiszen egy nagy játékra invitálták az érdeklődőket, s ebbő állt össze a kötet. Azt gondolom a Kárpát-medence három pontját jelölhetjük ki, ahol került aztán egy-egy segítő pedagógus is, s így igencsak pontosíthatjuk a mesforrásokat: Csángóföld, Iratos, Orosháza. Hát ennyi, ha igaz. A mesék érdekesek, a szerkesztők lelkesek. A mesék pedig bűbájosak.
A könyv maga egy kicsit zsúfolt, hasonlít egy szöveggyűjteméníhez. Szellősebb tördelést megérdemelt volna.de bizonyára kötött volt a terjedelem (anyagi okok miatt!). A helyesírási hibák is akadnak (pl.17-old. központozás), de legproblémásabb az 5. oldalon Duma -István András klézsei "író" alkalmi verse. Itt a helyesírás mássága nem a csángó nyelvjárás sajátja, hanem általános helyesírási szabályok nem ismerete. Itt a helyesírás betartása (főleg igekötők használata) a szerkesztők dolga lett volna. Nem rontott volna semmit a szövegen.Sőt!
Ellenben még nagyobb hiba, hogy a szerkesztők nem adják meg a csángó nyelvjárási szóhasználat köznyelvi magyar változatát. (pl.karcunt, epleny, huruzs, cenke, ricskó. stb) Ez azért is nagy hiba és kár, mert az olvasó stilisztikai tudását gyarapíthatná, e ritka szép meseszavakkal. (Csupán példaként mondom, hogy a 10. strófában a kisbetűk használata nagybetűs szókezdés helyett, félrevezető, mert Gecca szintén személynév, mint a Cinka. A bacsó jelentése pedig számadó juhász, s a román nyelvből került át a magyarba "bács" formában, aminek a jelentése juhász (12.strófa). Itt van aztán ez a szép szó, amire szintén érdemes lett voilna a szerkesztőknek kitérni: pipireg. Szerkesztői munka utánanézni, én megtettem, s lám mire jutottam. A szó magyarázatát Szabó T. Ádám adja meg a Magyar Nyelvőrben - CIII. évf. 1978. 2. sz. 230-231., és Sütő András egyik írása nyomán utal arra, hogy a pipireg nem más, mint a káka.
Ime a sor akkor:
" Semmi bújik a kákába... ( Mármint az értéktelen dolog bujik el, mert a mese az szent! Hirdeti Duma - István. S neki nagyon igaza van!

Eplenyen ülve huruzsba - Ez asor sok fejtörést okozott nekem, mert köröttem senki nem értette. Próbálkozásaimból ímeaz egyik :(huruzs -csapás- vágni a mezőn hóesésben. Aki nem tudja mi az a huruzs, annak azt ajánlom, menjen ki önkéntesnek Csángóföldre.) Persze ez még nem illik igazán a jelentésközegbe, mert arról szól. hogy epelenyen űlve ? Azt hiszem vissza kell térjek a strófaelső sorához: "Karcunt húzva a saruba/ Epelenyen ülve huruzsba/Cenke ugat ricskóra/ Mért kimér s a keptára." Nosza, ugye mindenki érti! Magyar szó ez, csak a Keleti-Kárpátok moldvai oldalán élő csángó-magyar nyelven zengve. A jelentése pedig ez lenne, ha tudnánk, de nekünk sem sikerült megoldani a rejtélyt. Hosszas körlevelezés után megállapítást nyert: "ez a szöveg, valószínűleg, Duma Andrástól származik. Ez nem autentikus szöveg. Az utóbbi időben azzal szórakozik, hogy kompilál szavakat, kifejezéseket. Pont úgy, ahogy egy román szűcs által készített hímzett bundán lévő motívumokra építkezve, magyar rovásírásos jelekből olvas. " írta egy szakértő. Tehát, haaz a megtiszteltetés érte Duma Andrást, hogy közölték versét, akkor illő lett volna feloldania a rejtélyt, mert ez ráadásul félrevezető dolog. A költő is csak egy bizonyos pontig mehet el, de aztán elveszti a kapcsolatát a közönséggek, olvasóval. Kedves Duma András már kértem levélben a feloldást, de úgy tűnik késik a dolog. Ön tudja! De ígya szerkesztőkre száll minden!

Szép munka, jó munka, ami megérdemelt volna még több szerkesztői törődést. De a kedvét elvenni senkjinek nem akarom, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai világban egyre inkább eluralkodott a "gyorsan elvégezni munkamorál", s ez árt egész nemzetünknek. Akik ilyen csodálatos munkába kezdenek, mint ez a szerkesztői csapat, az nagy igényességgel kell nekilásson a munkához. Több türelmet, több odafigyelést!

A beküldött meséket ésa játék menetét itt olvashatjátok: A mi meséink

Akik bekerültek a kötetbe:Duma András, Ianos Maria Káti, Irimiás Vanda, Erostyák Rebeka, Héjjas Kitti, Bényi Kata, Rózsa Boglárka, Birkás Bianka, Szeverényi Stella, Benchea Ciprian, Antal Regina, Csányi Petra, Laslau Ioana. Simon Andrea, Pusztai Balázs, Balázs Benjamin, Czuth Csaba, Seres Zoltán, Korondi Józsa Henriette, Zsitár Bogdán, Csányi Petra. Korondi Józsa Henrietta, Korom Richard, Molnár Imola, Kiss Dorina, Birkás Bianka, Kecskeméti Laura, Sin Boglárka és Zsemberi Nikolett, Irimiás Vanda, Antal Erik, Harkai Blanka, Podonyi Anna, Gulyás Bettina, Mike Cintia, Mile Henrietta, Mátrai Vivien, Németh Máté, Dér Dorottya, Dinnyés Diána, Vas Boglárka, Bolla Edina, Rózsa Judit.

A meseírók lakhelye nem derül ki a kötetből, csupán a csángó gyerekeket jegyzik külön is (Érthetetlen!).

A blogon találhatóü mesék csak egy része került a kötetbe, de azt sem tudni milyen elvek alapján válogattak, hiszen van aki nem került be a könyvbe, másik pedig kétszer is szerepelnek.

De a lényeg a kötet megszületése, az ötlet megvalósítása. Jó szívvel ajánlom olvasásra a könyvet, gondolom az orosházi könyvesboltokban kapható is.

Akik létrehozták ezt a szép kiadványt: Liborné Putnoki Edit, Tengerics Éva, Csányi Judit, Libor Roland.

A kötetre adott pontszám 10-ből - 6.

A város leírása

A város láthatatlan mintázata

( Pécs városa mint az emlékezet helye)

A könyv frappáns alcíme keltette fel bennem az érdeklődést a könyv iránt, annál is inkább izgatott a dolog, hogy már hónapok óta foglalkoztat az a különös gondolat, hogy milyen erővonalak mentén alakulnak ki egy-egy településhez, történetesen egy városhoz való kötődések bilincsei, avagy mikor nem jön létre a kötés. Mindezt én Orosháza vonatkozásában vizsgálom egy ideje, s bevallom a gondolkodásban nagy segítséget jelent ez a tanulmánykötet.

Most is közös kiadványról van szó: Gondolat Kiadó és a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék összefogásával, szerkesztették Havasréti József, K. Horváth Zsolt és Szíjártó Zsolt.

A szerzőcsoport így ír a kötet előzményéről:"Egyik meghatározó intelektuális forrásunk az ismert francia történész, Pierre Nora által elindított, szerkesztett, 1984 és 1992 között kiadott, három részre tagolt (A köztársaság, A nemzet, Több Franciaország), hétkötetes mintegy130 szerző által jegyzett Les lieux de mémoire (Az emlékezet helyei) című vállalkozás volt.

A megközelítés filozófikus, és eltérő a történelemtudomány által végezhető múltfeltárásnak. " a múltat nem lezárt, a jelentől a tudományos megismerés sterilitása miatt izolált tárgyként értelmezte, mint a történelemtudomány, hanem teret engedett a jelen szemszögének is: arra kérdezett rá, mit jelent a mának ez a múlt, milyen populáris képzetek, politikailag és ideológiailag motivált jelenségek, esetleg torzítások alakították, formálták a francia társadalom elképzelését. Így került a történész tárgylencséjére az emlékezet maga."

"Lieu de mémoire" fogalom jelentése talán ez lehetne emlékezethely vagy az emlékezés helye. Az emlékezés tárgya: a város, térben és időben. De az emlékezés ennél elvontabb dolog, mert kellenek olyan közös vonások, vonulatok, ami létrehozza az emlékezést, s esetenként az szimbólikus tartalommal telik meg.

Egy városról alkotott írások sora létrehoz egy új értelmezési lehetőséget, lélekkel vagy lélektelenséggel tölti meg azt. Pécs esetében Kerényi Károly ókortudós, Rubin Szilárd író, Csorba Győző költő áll a fókuszban vagyis az ő viszonyukat elemzik Pécs városához. Sazt hiszem itt a lényeg, amikor a láthatatlan mintázatról beszélünk! Vagyis ők, hogyan formáltak egy pécsi képet, és milyen annak a tükörképe a pécsiek lelkében, életében.

A kötet felosztása az ÍRÁS, KÉP, UTÓPIA, NYOM. éppen ezeket a sajátos vonulatokat állítjaa középpontba, sadják meg egy város karakterét.

Másként megfogalmazva a dolgot egy település lenyomatát, mindig a szellemi világ adja meg,ha annak van kisugárzása, akkor lesz lenyomata, mintázata. Ha nincs, akkor a kiábrándultság lesz urrá.

Nos ezt a mindig aktuális politika segíthet (csak segítheti, de nincs joga beleszólni!) avagy nem. Ha nem tudja segíteni, akkor elmegy a szellemi tükör, s kihalt lesz világ.

No és kinek ajánlom? : mindenkinek, akit érdekel a városa, aki keresi a város lelkének megközelítési lehetőségét. De különösen ajánlom azoknak, akik építik, átépítik a városokat, településeket. Százszor is meg kellene gondolni, hogy mikor végzünk az építéssel lélekrombolást, lélekpusztítást!

Kölcsey olvasmányai

Mindenképpen nagy kalandnak ígérkezik az egyszerű olvasó ember számára, ha olyan író, gondolkodó, könyvtárába tekinthet be,- mint ahogyan most én teszem -, Kölcseyébe, aki messze kiemelkedő egyénisége a magyar szellemi életnek. A Gondolat Kiadó a Nemzeti Téka sorozatban jelentette meg Szabó G. Zoltán tollából a KÖLCSEY FERENC KÖNYVTÁRA ÉS OLVASMÁNYAI 184 oldalas könyvet. A kiadvány Nemzeti Téka sorozat a Gondolat Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár sorozata, eme kötetet legalábbis közösen jegyzik kiadóként. Mindez jelzi, hogy a könyvekben rejlő nemzeti szellemi kincs közös erőfeszítéssel egyre inkább a közérdeklődés hasznára mindenki számára még inkább hozzáférhetőbbé lesz. A 184 oldalas könyv kisebbik része - mintegy 44 oldal - a rendkívül meditatív, s számos továbbgondolásra érdemes kérdést felvető tanulmánya Szabó G. Zoltán tollából.

A kötet és a tanulmány elkészültének alapindítéka, a közönség elé tárni, ami nem más mint "az OSZK Kézirattárában a Fol.Hung.1887/14 sz. alatt található egy 1934/89 számon könyvtári állományba vett kézirat, amelynek fedőlapján a következő olvasható:" Kölcsey Ferencz hagyatékából a magyar nemzeti Muzeumnak 1867.Január 17-én beküldetett könyvtár jegyzéke."

Igazán érdekelt, hogy Kölcsey magasfokú műveltsége és nyilvánvalóan az anyagi helyzetének függvénye hogyan kapcsolódott egymáshoz. A kor életformája ekkor inkább a vidéken kiépített kúria-magány, bár Pest mindig fontos volt számárA. Nagykároly, Szatmár vármegye székhelye, ahol vármegyei főtisztviselő volt inkább a megyei közgyűlések idején volt pezsgő életű, különben csend volt. Pesten képviselősége idején forgott igazán a magasabb igényességet is felmutató értelmiségi körökben, s itt szerzett inkább tudomást az új könyvekről is. Kétségtelen tény, hogy barátai: Bajza, Kazinczy, Szemere, Kisfaludy, azért gyakorta felhívhatták Kölcsey figyelmét, de tudjuk, hogy a kiadók is érdekeltek voltak könyveik terjesztésében, s számos dokumentum bizonyítja is, hogy Kölcsey is rendelt.

Tehát mekkora lehetett Kölcsey könyvtára. Egyes becslések szerint 1000-nél pár százzal több, de pontos adatunk nincs. Az adományozási jegyzék 300-nál valamivel több tételt tartalmaz, ami a maga korában jelentősnek számított.

Szóval érdemes lapozgatni ezt a kis könyvet, mert érdekes gondolatokat ébreszt az emberben, különösen akkor, ha figyelembe veszem, hogy egyesek már ismét a Guttenberg galaxis halálát jósolják, sőt egyáltalán az írás halálát, a képi kommunikációval szemben. Nos azt hiszem ezt a szót, hogy Kölcsey nekem példa nagyon nehéz lesz képi úton kifejezni, vagy én vagyok már nagyon buta!
Hadd tegyem még hozzá, hogy a szerző által felvetett kérdések nem csupán egy filológus kérdései, hanem Kölcsey bölcselő emberi képének részei is. S akkor még jönnek a bennem megfogalmazottak is...

Aki teheti (s miért ne tehetné!) szánjon kis időt a könyvre. Bölcsebb lesz, ha átlapozta, de különösen akkor, ha töprengve végig is olvasta.

Jó olvasást!
Kinek ajánlom a könyvet? Jó a kérdés, hiszen alapvetően egy könyvjegyzékről van szó, egy tanulmánymelléklettel. Mégis meggyőződéssel mondom, hogy minden politikusnak, tanárnak, média szakembernek, újságírónak és még sorolhatnám kézbe kellene venni ezt a könyvet. A könyv bizonyítja Kölcsey rendkívül széleskörű érdeklődését, műveltségének egyik forrását és azt a felelős magatartást, amit a szigorú erkölcsű költő és politikus elvárt önmagától. Ez példa kellene legyen a mai világban is.

Egy könyv Nagyszénásról

TARAJ
Kaptam nemrég egy könyvet vagy lehet, hogy nem is könyv csak füzet, de kiáltó szó ez a 33 oldalas kiadvány. A címe TARAJ, Sorozatcím: Mozaikok a szülőföldről sorozat 1. Nagyszénáson, úgy tűnik újabb hazaismereti lelkesedés került előtérbe, szűkebb és tágabb hazánkat ismerni kell, állítják erős szívvel, hogy szeretni is tudjuk. Ez a kis füzet, ennek első darabja, s a szeretet példája, no és annak, hogy kimondja a nemzet újkori folyamatos pusztításának forrását is, ami nem más, mint az 1945 utáni világ. Amely ellentmondásosan bár, de nem igazán a nemzetszeretetről, hazaszeretetről, hazafelemelésről szólt

A kiadvány szerzője Gyenge Antal, igen nagy szorgalommal és meleg szívvel gyűjtötte a füzet anyagát, hogy kellő helytörténészi alapossággal és nagy hozzáértéssel emléket állítson egy Nagyszénáshoz tartozó határrész, tanyaközpont Taraj lakóinak és felvázolja az alig több mint 70 év történetét.

Mélyen megérintett a kiadvány, - (amit Kulcsár László egykori szeretet tanárkollégám adott, aki a szerkesztő munkáját vette magára, s remekelt) - hiszen jártam Tarajon. Feleségem révén rokonok laktak ott: Berényi Andrásék, kiknek a tanyájuk a dülőre ferdén állott és fazsindelyes volt a tető.
Tarajon valamikor nagyon régen rokonlátogatóban jártam. Így érzelmi szálak is fűznek ehhez a kis könyvfüzethez is azáltal, hogy személyesen megtapasztaltam egykoron az itteniek életét. A kiadványban is említés van a Berényi családról, akinél valamikor 40 évvel ezelőtt látogatóban voltunk. Pálmatérig mentünk vonattal Orosházáról, s ott már várt bennünket (feleségem és vele engem is) rokona a "sógor bácsi". Lovaskocsival jött elénk, s úgy poroszkálva vitte a kocsit a két paci egészen Tarajig. Szép és ízléses kiadvány a teljes címmel így megjelenő füzet:Egy darab föld, egy darab történelem: TARAJ, mint. ahogyan az emlékek is felidéződnek, s szinte látom a tanyaudvart, a tanyabelsőt, s ahogy körbevittek megmutatni a jószágokat, hisz parasztembernek ez volt a kincse. Ködből rémlik fel a múlt, s ahogy forgatgatom az elegáns nyomtatású kiadványt, egyre jobban felrémilik a békési táj emberének minden szomorúsága. Mert alattomos módon űzték el innen az embereket, hogy nem adtak semmit, csak vittek, s így a Berényi család is széthullott.

András bácsiék beköltöztek Nagyszénásra, gyerekeik pedig szerte az országban: Orosháza, Budapest és Pécs.

De mit is tudunk meg Tarajról? "Taraj községünk (Nagyszénás) északnyugati részén fekszik. Eredeti tulajdonos Trautmansdorf családról kapta a nevét. Gróf Trautmansdorf József császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, és egy ideig Ausztria berlini követe volt." A birtok házasság révén jutott a tulajdonába a 19 század elején s 1899-ben felparcellázta és eladta. Ekkor kezdődött Taraj élete, az új tulajdonosok házakat építettek, aztán iskolát, vegyes boltot., s élt a "falucska", amíg a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való kénszerítés megfosztotta az embereket a magántulajdontól, s így a föld elvesztésével, s az elzártsággal szépen felmorzsolódott. Kár érte! Mert egy másfajta gazdálkodás megmaradása és annak fejlesztése mai gondjainkon többet megoldana, a nyugati farmer gazdálkodás azonban a szocialista gondolkodással nem volt összeegyeztethető.

Jó kiadvány, aminek értékét emelhette volna, néhány egykori taraji család visszaemlékezése. De még megtehető, ami egy újabb kiadvány alapja lehetne. Folytanivaló munka mindenképpen.

Műfaját tekintva helytörténeti dolgozat, kellő tudományos alapossággal és gazdag könyvészeti anyaggal alátámasztva.

Ott voltunk a 17.Budapesti Könyvvásáron

Rólunk írták
◦Nemzetközi könyvfesztivál orosházi arcokkal. – In. OrosCafé (2010. április 27.)
Vélemény? »
Megírta: Buzai Csaba, Könyvfesztivál 2010
Kellemesen zsúfolt hétvégét tudhatunk magunk mögött, a két nap kétszer tettük meg az Orosháza-Budapest távolságot oda-vissza, csak azért, hogy – a játék révén – aktív résztvevői lehessünk a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak.
Szombaton 12:30-tól neves vendégekkel vártuk az érdeklődőket a Szabó Magda terembe. Addigra már mi is bejártuk a fesztivál területét, és megállapíthattuk: a Millenáris, napsütésben, áprilisban mesésen gyönyörű. Közben élő, egyenes adásban adtunk interjút a Kossuth Rádiónak (itt meg is hallgathatod), kézbe vettünk egy csomó könyvet, ittunk szörpöt a Jaffa Kiadó standján (egyúttal megköszöntük a támogatásukat), megcsodáltuk az űrkorszaki mosdót, és láttunk híres embereket (keresd a fotókon). A piknik hangulat sokakat marasztalt a pázsiton, szerencsére nem csak a vendégeink álltak ellen a tavasz csábításának,, de közönsége is volt a beszélgetésüknek. Egy hiányzó azért akadt, Grecsó Krisztián kissé megkésve robogott a terembe, miután egy másik, kicsit elhúzódó rendezvényen is vendég volt (a népszerűség átka…).
Szóval a beszélgetés klassz volt, humoros, tartalmas, mi tagadás, büszkék voltunk arra, hogy ilyen támogatói vannak a játéknak, mint – mások mellett – ez az öt ember. Szó volt nem csak a játékról, de úgy általában a könyvekről, az olvasásról is, öt hasonló, de azért sok mindenben különböző nézőpontból. Ránki Júlia, Grecsó Krisztián, Horváth Attila, Karinthy Márton, Kiss Ottó, köszönjük!
A rendezvény egyetlen negatívuma a hangosítás volt, ami minősíthetetlenül gyengére sikeredett, nem is hiszem el, hogy a szervezők tavaly egyetlen panaszlevelet sem kaptak ez ügyben. A Szabó Magda terem történetesen ugyanis nyitott tetejű, az emeleten pedig éppen egy másik rendezvény zajlott, dupla hangerővel. Így mindent túl kellett kiabálni, és piszkosul kellett figyelni arra, hogy aki beszél, az is a mikrofonba tegye. Hát, egy levelet idén biztos fognak kapni.
A rendezvény után Horváth Attilával (csak hogy tiszta legyen: a Piramis-, a Korál- és a Charlie-dalok zseniális szövegírójáról beszélünk…) még elvonultunk az egyik asztalhoz a parkban, mert Attila ajándékokkal érkezett. Kaptunk két könyvet elvesztésre, valamint a 4 cd-s életműválogatásából is hozott két példánnyal (egyet a játéknak, egyet pedig a könyvtárunknak). Előbbit hamarosan majd megnyerhetitek (persze meghallgatás után elveszítésre), csak még ki kell gondolnunk a módját.
Vasárnap gyermekprogrammal készültünk, de itt már kiütközött kicsit rutintalanságunk. Szóval két jó tanács: ha jövőre gyermekprogramot szerveztek a könyvfesztiválra, akkor
a, törekedjetek arra, hogy abban az épületben kapjatok termet, ahol a többi gyermekprogram is van, továbbá
b, lehetőleg ne ugyanakkor kezdődjön a ti programotok is, mint Bartos Erikáé…
Mindenesetre az eszperente nyelven megfogalmazott mesetotóval és a játék szórólapjával sikerült becsábítani gyerekeket és nagyobbakat, akik választhattak a könyvillusztrációk készítése és a mesehallgatás között. Fülöp Béla bácsi nem csak mesélt, de mesélt a meséről is, közben pedig két másik orosházi, Tóth Nóri és Mester Kata (mindketten illusztrátorok) segítettek a gyerekeknek különféle rajzok elkészítésében. Hála és köszönet a gyerekeknek, valamint a Moly végtelenül kedves háromtagú stábjának, akik végighallgatták az egyébként nem kimondottan az ő korosztályukat megcélzó beszélgetést (mondjuk van igazság a Földön: a három fődíjból kettőt molyos nyert, úgy, hogy még csak nem is irányítottuk a sorsolást).
A két nap során természetesen elveszítettünk egy csomó könyvet is, melyekre már érkezett néhány visszajelzés (aktuális kedvencünk egy tegnap esti hozzászólás a Nándi és Karesz a tengeren című könyvhöz: “A Millenáris játszóterén találta meg két éves fiam. Most azzal alszik”).
További fotókért a könyvfesztiválról klikkelj ide, vagy ide.
2 vélemény »
Rólunk írták, mondták
Megírta: Buzai Csaba, cimkék:Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Veszíts el egy könyvet!, játék, rólunk irták, sajtófigyelés, veszíts
◦Interjú a Veszíts el egy könyvet! játékról az MR1 Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában (2010. április 24.). A beszélgetés innen is letölthető.
◦Gazdát keresnek az elveszett könyvek / Németh Andrea. – In. Blikk (2010. április 25.)
◦XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál / Lobo. In. Olvasónapló [blog] (2010. április 26.)
Vélemény? »

Veszíts el egy könyvet?

Igen, ha szeretsz játszani!
Veszíts el egy könyvet!

A Veszíts el egy könyvet! játék 2008. március 25-én indult az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár szervezésében. A játék évek óta sikeresen működő, nemzetközi - viszont nem magyar nyelvű - változata a bookcrossing.com. Hogy az elején legyen mit elveszíteni - ezzel együtt a köztudatban is jobban elterjedjen a játék - kiadókat, és közismert embereket, írókat kért meg az orosházi könyvtár, hogy dedikált könyvvel támogassák a játékot.
Az olvasás népszerűsítését célul tűző játék lényege, hogy a játékba bekapcsolódó szándékosan elveszíti egy-két, számára kedves könyvét, ezzel a vakszerencsére bízza, hogy ki lesz a következő olvasó. A játék honlapjának segítségével a könyv sorsa az interneten is követhető - feltéve, hogy a megtaláló visszajelez.
A játékról további tudnivalókat a http://veszitsel.konyvtar.hu/ oldalon olvashatnak az érdeklődők.

Érbogyoszló - Egy falu az Ér mentén

Egy könyvet mutatok be, de ez szubjektív talán, hiszen sok közöm volt hozzá, s ezért egy kicsit elfogult is vagyok, mert szeretem ezt a könyvet..
A könyv itt látható és 365 oldalas, 20 oldalnyi színes képmelléklettel.
Amiról talán szólnom kell, hogy a nyájas Olvasó könnyebben tájékozódjék:
1. Érbogyoszló: Egy kis falu Erdélyben. Nagyváradról Szatmárnémeti felé vezető úton (elég jó út) Székelyhíd után, de még Értarcsa előtt, ahol az országút éppen átmegy az Éren van egy leágazás Margitta felé. Nos erre letérve dimbes-dombos Érmellékre érünk, ami már határos a Szilágysággal, de még Margitta előtt 7-km-rel van előbb Ottomány, aztán Érbogyoszló. A mostani neve oláh nyelven Buduslau. Pataka a Fancsika, s az Albis felé vezető úton (Síkmár utca) laknak hajdani egyetemi társaim (a Török házaspár), akiknek erős akarásából született ez a könyv. A falu mintegy 350 körüli családból áll, mezőgazdaságból él. Tipikusan érmelléki falu, s kettős arculatú, bár az egyiket nagyon el szeretnék takarni már az itt élők. A kettős arc egyike az itt-ott még fellelehető múlt tárgyi és szellemnéprajzi emlékei, de ezt már ósdinak tatrtják sokan, a másik a mai világhoz igazított építkezés, éléskultúra és erre való áttérés. Ami jó dolog, de az nem, hogy a régi dolgokat már kevésbé becsülik. A falu mondhatnánk szintisztán csak magyarajkú emberekből áll, s összlakossága nem sokkal haladja meg az 1000-et.
2. A könyv születése: A könyv alapötlete Török Sára tanárnőtől származik, aki férjével (Török Árpád) közösen megírták Érbogyoszló és Albis szellemi néprajzának legfontosabb vonulatait, amit aztán bővített Török Sára egy közel 3 évtizedet átölelő a falu kultúrtörténetének krónikája. Ez a munka jórészt elkészült már négy évvel ezelőtt, s ekkor kerültem én is a képbe. 1995-ben mint egy magánkiadó tulajdonosa megjelentettem Benedek Zoltán: Érmellék című monográfiáját. Nos ez a könyv elkerült Érbogyoszlóra is, a Török tanár-házaspárhoz is. S látván a nevemet (hiszen egykoron Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karán együtt végeztünk, s lettünk valamennyien magyartanárok.
Ennek következtménye, hogy kikutatták hollétemet, s arra kértek segítsek a könyv kiadásában, szerkesztésében. Örömmel vállalkoztam mindkettőre.
3. A könyv szerkesztése és írása: A könyv már az első megbeszélésünk után, (2007. július első -második hetében Érbogyoszlón) jelentősen módosult, hiszen meggyőztem az ötletgazdákat, hogy monográfiaszerűen térképezzük fel az egész falut, ha erre munkát és pénzt áldozunk. Így került sor a szerzői csapat kialakítására: Török Sára (tanár), Német Éva (tanár), Móricz Irma (bánya-kitermelési üzemmérnök), Orosz Márta (lelkész), Török Ferenc (tanár), Budár Sándor ( nyugalmazott köztisztviselő, egykoron tanácselnök), K.Fülöp Béla ( tanár, író-szerkesztő), Szentes Béla (tanár).
A kötetnek két szerkesztője lett: Érbogyoszlón Török Sára, aki nem csupán írt, hanem összefogta az ottani munkát, s lektorálta-stilizálta a szerzők alkotásait. Másrészt Fülöp Béla végezte a kialakított koncepció szerint a szövegek rendezését, lektorálását, nyomdai előkészítését, kapcsolatot a nyomdával, s az ilyenkor szükséges koordinálásokat, valamint készítette és régi képekről átmentette a könyv fényképanyagát, amely igen gazdag lett. A dolgozatok könyvvé formálása az ő szerkesztői munkája nyomán alakult ki.
4. A könyv felépítése: A kötet felépítésénélk azt vettük figyelembe, hogy a szakszerűség mellett helyet adjunk olyan írásoknak is, amelyek úgymond a népi-történetírást képviselik. A könyv valójában Érbogyoszló teljes képét igyekszik megrajzolni, hiszen ezidáig semmilyen hasonló jellegű munka a faluról ilyen formában nem készült. Tervezték egy falut bemutató könyv kiadását, a környékbeli településekhez hasonlóan (Ottomány, Albis), de mindez csak terv maradt. Budár Sándor többször is nyilatkozott a megyei sajtóban egy ilyen jellegű könyv szőkségességéről, de mindig felmerültek, különféle ellentétek, ami folyamatosan megkérdőjelezte a munkát. Azt gondolom akkor történt gyökeres változás, s lett beláthatóvá a könyv elkészülése, amikor egy kivülálló belépése mellett döntöttek, aki koordinálás mellett, rendelkezik kellő szerkesztői gyakorlattal, s a nyomdai munkákat is össze tudja egyeztetni a szerkesztéssel. Másrészt kellett egy polgármester - Gáspár Gyula-József - aki felismerte a könyv értékét, s az önkormányzati támogatást is megszerezte.
Ezen tényezőkből fakad, hogy a kötet-szerkesztő elgondolása szerint a következő fejeztekre tagolódott a könyv:

• Előszó - bevezető - falutérkép
• Érbogyoszló földrajzi- és természetrajzi leírása és története
• Az emlékezetben élő múlt
• HAGYOMÁNYOK
• ÉLŐ HAGYOMÁNY
• Lírai tükörcserepek
• Zárszó
• A szerzők névjegyei
• Továbbá 41 színes fénykép és mintegy 70 fekete-fehér fotó gazdagítja a könyv tartalmát.
• 5. Szubjektív értékelésem: Az Olvasó majd eldönti az értékét. Tény azonban, hogy Érbogyoszlón már olvasókörök alakultak, s úgy felolvassák a könyvet estéről-estére. Hát kell ennél több! Hiszen a könyvet nem másnak, mint Érbogyoszló népének írtuk. Róluk szól és nekik szól, akik annyi mindent átéltek, s ez az első igazi könyv a faluról. Sőt több nincs is! Szemelvények a könyvből

A könyvről

Ha könyv nélkül telnek napjaid, olyan mintha egy sötét gödörben vergődnél, s fáznál.